Szobatisztaság. Mikor? Hogyan? Minek? Ezek akár költői kérdések is lehetnének, hiszen előbb vagy utóbb, valahogy minden egyes ember szobatisztává válik. De ha adott egy teljesen tapasztalatlan anya, egy még tapasztalatlanabb apa és egy pelenkás bajkeverő, akkor a naiv és kedves elképzelésekből elég hamar színes-szagos valóság lesz.

Kezdeti stratégia: Naná, hogy kutattam és kérdeztem. Az egyetlen dolog, amiben mindenki megegyezett, a következő volt: nem kell erőltetni, el fog jönni az ideje. Jó tanács. Hiszen így volt ez az üléssel, a járással és a beszéddel is. Miért lenne más a pisi és a kaki? Hozzáteszem, hogy Marci egy pár hónapja már lelkesen asszisztált a családtagoknak, így nem igazán tudtam volna neki újat mondani. Elméletben.

Célszemély: Két és fél éves, mini férfiember. Férfiassága teljes tudatában.

Haditerv: Az volt a nagy terv, hogy nincs terv. Nyár van, meleg van, Marci és én is itthon vagyunk, belevágunk.  Az idő nem szorít, oviba egyelőre nem fog járni. Egyikünk sem csinált még ilyet, szóval fogalmunk sem volt, mire számítsunk. Szobatisztaságra fel!

A parancsnok is ember: Anyaként legalább annyira kezdőnek éreztem magam, mint amikor a pelenkázás vagy a fürdetés rejtelmeit kellett elsajátítanom. Egy kisfiúval. Az ember lánya azt hinné, hogy felnőtt nőként, túl a harmincon már mindennel képben van, és akkor egyszer csak szobatisztaságra kell tanítania valakit, aki az övétől teljesen eltérő pisilési technikát használ. Nem mindegy a távolság, a magasság, a szög, egyszóval komoly mérnöki tapasztalatokkal kell rendelkezni a sikerhez. 

A szobatisztaság az a buli, amit már nagyon vártál, ezért rábeszéled a haverodat is, aki abszolút benne van, aztán meg csak lesel, hogy miért egyfolytában rád van kiosztva a takarító szerep. A haverom, alias Marci mindenesetre azóta is lelkesen és együttérzéssel énekli velem a "Takarító-nőőő" című szám refrénjét. 

Fegyvertár: Próbáltuk a bilit (nem jött be), próbáltuk a wc szűkítőt (ez sem), úgyhogy maradtunk a "ki a kertbe" és a "nagyfiúsan, vécébe" módszereknél.

Kedvcsináló tábori eszközök: Könyvek és dalok, legnagyobb kedvencünk a "Mi az a kaki?" - című izgalmas kötet, mindenkinek melegen ajánlom.

Első győzelem: Egyértelműen a szabadban pisilés. Nem tudom, a lányoknál hogy van (gondolom anya-apa bicepsze  derekasan bedurran) de nekünk rengeteget segített, hogy bármelyik kis fát vagy bokrot ki tudtuk szemelni, és indulhatott a "Szökőkúúúút!" - ahogy Marci nevezte. 

Átmeneti visszavonuló: vannak bizonyos (nagy) dolgok, amiket a célszemély továbbra is csak pelenkába hajlandó. Állítólag a fiúknál előfordul, hogy a kaki nehezebb diónak bizonyul. Szurkoljatok!

Lázadások: Ilyen is volt. Már épp elgondolkoztam rajta, hogy lehet hiba volt belevágni a projektbe, meg hogy ezzel az erővel akár pelusba is pisilhetne megint, és akkor legalább nem kellene egész nap takarítanom... De ezen az időszakon szerencsére hamar túllendültünk, talán egy hét volt az egész. És persze a mai napig vannak kisebb balesetek, de azt hiszem ez belefér. Összességében igazán elégedett a közhangulat.

Következtetések: Hallani olyan sztorikat, hogy a gyerek pár nap alatt szobatiszta lett. Nos. Ezek engem azokra a történetekre emlékeztetnek, amikben a gyerek párhetes korától végigalussza az éjszakát. (Csoda!) Szóval biztos léteznek ilyenek, de valószínűleg kiválasztottnak vagy Buddha egyenes ági leszármazottjának kell lenni hozzá. Mi most is megjártuk a magunk útját, de ezen már meg sem lepődöm különösebben. A lényeg, hogy a csapatmunka és a kitartó takarítás, na meg a közös éneklés meghozza az eredményt. Jelentem, mindannyian nagyon büszkék vagyunk!

Fotó: Pixabay