Hát, nem kapkodtad el. Második gyerek lévén, azzal már tisztában voltunk, hogy bármennyire siettetnénk, a beszédfejlődés pont akkor fog beindulni, amikor eljön az ideje. Hiába kérdezte a gyerekorvos már az egyéves szülinapodon, hiába lett volna jó néha megbeszélni, hogy éppen mivel vagy nagyon elégedetlen, Te még nem érezted úgy, hogy szeretnél nyilatkozni. És mivel a testvéred egész nap, hajnaltól estig folyamatosan beszélt, kicsit úgy éreztük, ráérünk arra még, hogy már ketten beszéljetek egész nap, hajnaltól estig, folyamatosan.

Egyéves és kétéves korod között stabil kommunikációd kulcsfogalmai az Ata (igen), a Nem, az Anya, az Apa, az Isz (inni) és a Mama (Marci) voltak, és ezzel - hála nekünk - tökéletesen elboldogultál. Minek használtál volna többet, ha teljesen kerek volt a világ ezzel a hat szóval is? És amikor az oviban lelkesen magyaráztad egy apukának, hogy "Mama!" azaz: "Jöttünk Marciért", egészen érthető módon fogalmad sem volt, hogy miért hiszi mindenki azt, hogy a mamádról beszélsz.

Marci lelkiismeretes, fejlődésorientált nagytestvérként nagyon tudta a dolgát és mindig jelezte felénk, ha hallott valami újat Tőled: "Van egy új szavunk!" Valószínűleg már ő is alig várta, hogy a kevésbé felkapott fordító-tolmács pozícióból átkerüljön a méltán megbecsült, elsőszámú tanítómester munkakörbe, akinek minden szavát boldogan ismétli a kistestvére.

Aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy szót kérsz az asztalnál, a második szülinapod után három hónappal, a nyári szünet legelején. Mivel sokáig várakoztattad a világot, nem elégedtél meg azzal, hogy rövid szavakkal kommunikálj, és előszeretettel alkalmaztál kifinomult szóösszetételeket vagy akár meglepően választékos mondatokat is. Az "óriási kukásautó" érthető módon nagyon előkelő helyet foglalt el a kezdeti repertoárodban, meg persze a "Nézd csak!", az "Erre gondoltam" és a "Marci elvette!" (még akkor is, ha valójában nem vett el Tőled a világon semmit, hiszen egy jó testvér akkor is előzékenyen ráken mindent a másikra, ha az történetesen épp a szoba másik sarkában játszik békésen.

A közös birkózások alkalmával kérdezted meg először azt, hogy: "Kapsz levegőt, Apa?" - ami egészen jogos érdeklődésnek számít olyankor, ha az embernek a fején és a hátán is ül egy gyerek, miközben párnákat pakolnak rá minden irányból, hogy jól betemessék. 

És bár a kapcsolatotok Marcival a születésed óta olyan csoda, amit a szívem legmélyén őrzök, ezzel kezdetét vette valami egészen új, kimondhatatlanul érdekes és mély élményeket tartogató korszak, amit Marci még azon a nyáron frappánsan úgy fogalmazott meg, hogy: "Marci és Bazsi, Sláááger FM!" Az intrónak saját ritmusa és dallama volt, és teljesen biztos voltam benne, hogy az új kedvenc rádiós műsorvezetőim még sok izgalmat tartogatnak számunkra.

Fotó: Kerekmese