Mivel az idei már a harmadik nyaralásunk Marcival, volt némi fogalmunk róla, hogy mire számíthatunk pihenés címén. Nem támasztottunk nagy elvárásokat, mindent úgy terveztünk (vagy nem terveztünk) meg, hogy gyerekkel is élvezhető legyen. És a végére mi lepődtünk meg a legjobban, hogy egy két és fél évessel már teljesen más a dinamika.

Tavalyelőtt egy féléves babával, akinek a legkiemelkedőbb teljesítménye a négykézláb közlekedés vagy a babapiskóta volt, és kizárolag szoros emberfogásban, a hátunkon volt hajlandó aludni napközben.

Tavaly egy másfél éves kis dömperrel, aki már kitartóan közlekedett a saját lábán, mégis rendkívül labilis volt. Beszélni nem igazán tudott, az akarata ellenben már nagyon jól fejlődésnek indult. Éljen! 

Idén a két és fél évessel viszont ezekbe a zseniális dolgokba futottunk bele:

Saját lábán elmegy (majdnem) mindenhová. Végre. Végre nem kell egész nap cipelni, elég szükség esetén felkapni a tizenhat és fél imádnivaló kilóját. Köszönöm!

Önállóan eszik. Étteremben egyre ügyesebben boldogul egyedül is. Ez nem azt jelenti, hogy egyedül végez három fogással, hanem hogy ügyesen elmajszolja már a rántott sajtot, szépen iszik a pohárból és prímán lefoglalja magát az étteremben található játékokkal.

Jól alszik. Eszméletlenül nagy dolog. Kibújtak a fogacskák, nincs már cicizés, nem kell utazóágy, és pont eléggé elfárad napközben ahhoz, hogy este elájuljon és csak reggel napkeltekor nyissa ki a szemét legközelebb.

Kis mértékben alkalmazkodik. Igen, ez komoly. Egy ennyi idős gyerek már tud várni (egy kicsit), elfogadja a kompromisszumokat és egyszer-egyszer tekintettel van másokra, azaz ránk, édes szüleire. Alakul ez.

Minden buliban benne van. Legalább olyan lelkes, mint mi, holott a legtöbb dolgot akkor tapasztalja meg először életében. Egyelőre elképzelni sem tudom, milyen lesz ha már semmihez nincs kedve velünk, mert annyira élvezem ezt az időszakot.

Beszél. Mindent meg lehet dumálni vele. Elmondja, ha szeretne valamit vagy fáj valamije. Kér és köszön. Elmondja ha pukizott. Elmondja a családi titkokat a strandon. Követeli a fagyiját, kibeszéli a járókerőket. Ha valakinek, hát neki még joga van a teljes őszinteséghez.

Nem csak pelusba pisil. Életem egyik legnagyobb sikerélménye, hogy a gyerekem már bokorba is pisil. Nem tudom, ki álldogál büszkébben a strandon kinyomott hassal, ő vagy én, miközben sasoljuk a "szőkökútat". Abszolút csapatmunka, totális siker.