Nagyon régóta tartozom már ezzel az írással, és a Nagymama is mindig kérdezi, hogy: ugye, Rólad is fogok mesélni? Szeretném azt felelni erre, hogy persze, minden héten, mint annak idején Marciról. De az az igazság, hogy mostanában az idő az egyetlen luxus, amiből kevés adatik meg nekünk. Boldogságból, zsiványságból és hangerőből nincs hiány.
Köszönöm, hogy megérkeztél közénk és megmutattad nekünk, milyen családnak lenni. Köszönöm a mosolyod és a kacagásod, amik legalább annyira meghatároznak Téged, mint a nagy kék szemeid és a hátul kunkorodó szőke fürtjeid. A Marci iránt érzett végtelen szereteted és ragaszkodásod, a csibészséged és a kitartásod. Köszönöm, hogy van már bújós babánk is, akit annyit és annyiszor lehet ölelgetni, ahányszor csak szeretnénk. Ahogy Apához szaladsz, hozzábújsz és felteszed magad pár másodperc töltőre, attól fel tudna robbanni a szívem minden egyes alkalommal.
Az, hogy második gyereknek érkeztél, néha nagyon sok alkalmazkodást kíván Tőled, amiért furdal is rendesen a lelkiismeret. De mutass még egy 15 hónapos babát, aki ötéveseknek való medencében pancsol, Duplót és tornyot épít egyedül, felmászik a nagy játszótér első létrafokára, vagy aki 13 hónapos kora óta nagyfiús ágyban alszik el, mert a tesós hepajkodást és a közös esti mesét ki nem hagyná a világ minden kincséért sem.
Annyira érezni rajtad, hogy Te már vidékre születtél, mert nem félsz a kutyáktól és minden kerti buliban benne vagy. Pontosan tudod, hogy melyik irányba kell elkacsáznod a tízliteres locsolókannával, ha a levendulákat mondom vagy hogy a gazolás mennyire fontos, bár az még kevésbé izgat, ha a gaz helyett a növényt téped le, azt is hozod nagy lelkesen. Gyakorlatilag előbb tudtál focizni, mint stabilan járni, a csúszdán már most felmásznál visszafele és a napernyő rúdja szerinted tűzoltórúdként funkcionál elsősorban, hiszen Marci is annak használja...
Büszke vagyok Rád, mert már egyedül is tudsz enni, igaz a gyümölcsöt csak kóstolni szoktad, de sajttal és zöldséggel mindig le lehet venni a lábadról. Bőszen tagadod, hogy a vízen kívül létezik más innivaló is, úgyhogy ne is próbálkozzak olyan cukros vackokkal, amiket Marci ennyi idősen már lazán fogyasztott. Nem nyomkodod a telefonunkat, hanem mindig odahozod nekünk, és pontosan tudod, hogy melyik apáé és melyik az enyém. Addig nem nyugszol, amíg vissza nem juttatod hozzánk, mert az valami egyértelműen nagyon fontos dolog lehet, hiszen sokat lógunk rajta. Nagyon szeretsz krétával rajzolni a kőre vagy csak pakolászni, kávét főzni és cipőt húzni. Imádsz Duplóval telefonálni és a mikrofonba énekelni, és mindig eléred azt is, hogy valaki bekapcsolja Neked a szintetizátort.
Végre a könyveket is megszeretted. Elismerem, hogy sokkal kevesebb volt időm olvasgatni Neked, mint ahogy terveztem, de szerencsére magadtól döntöttél úgy, hogy ez Téged érdekel. Lelkesen hozod nekünk az olvasnivalót, kedvenced a Kisvonat és persze a Veteményeskert alias Hugó a hernyó, akit én is imádok. Végigtoltál velem három félévet az egyetemen, egyet pocakban, kettőt már a karantén alatt babaként, és bár gyakran éreztem úgy, hogy ez nem mindig fair Veled szemben, hálás vagyok, hogy segítettél megőrizni az ép eszemet, új kihívásoknak megfelelni és hogy nem golyóztam be itthon főállású anyaként a karanténban.
Minden este lelkesen veted rá magad a kakaóra, amit természetesen csak ide-oda sétálva, pucéran vagy esetleg pelusban vagy hajlandó elfogyasztani, de soha nem volt kérdés, hogy a kakaó nem váltja ki a szopizást (ahogy én ezt elképzeltem), mert a szopizós összebújás az szent. Minden hajnalban Apával kezded a napot és hagytok engem pihenni, ami életmentő manővernek bizonyult a második gyerekkel is.
Egyre többet beszélsz, bár tisztán még nem mondod ki a szavakat, azért mi értjük, hogy: Tessék! Kösz! Keksz! Ez! Az! Apa! Marci! Azt hiszem, ennél több nem is kell a tökéletes kommunikációhoz. A brümmbrümm mindenesetre tökéletesen megy.
A kapcsolatod Marcival leírhatatlan: szeretitek és óvjátok egymást, Apával néha csak lesünk, hogy lehet ekkora összhang köztetek. Még szerencse, hogy fél másodperc alatt tudtok átváltozni mini pankrátorokká, ha ugyanazt a játékot nézitek ki magatoknak, így azért felértékelődnek ezek az idilli pillanatok, van esélyünk kiélvezni.
Hálás vagyok Érted, kisfiam. Boldoggá teszel minket minden nap és köszönöm az első évet!
Fotó: Pixabay
