Főnököm. Utazótársam. Gasztrokritikusom. Edzőpartnerem. Alvásterapeutám. Kisfiam.

Marci és más

Marci és más

Megbeszéltem a kisfiammal

Babavárás, 27. hét

2018. január 19. - Finy Krisztina

A 27. héten elkezdett megváltozni BélaLujza mozgása. Eddig sokat rúgott, apróbbakat vagy nagyobbakat mocorgott, ettől kezdve viszont inkább kitolja magát, sokszor akár pár percig is ugyanabban a pozícióban tolja a hasamat, ami elég fárasztó. Amikor először tette ezt hosszabb ideig, egész délután feszült a hasam, és a végére már annyira elfáradtam, hogy elsírtam magam az anyukámnak. (Mondjuk az anyukák ilyenek, felhívod őket egy kedves szóért, és amikor elkezdenek faggatni, hogy mi a baj, valahogy sírnod kell, mint egy kisbabának. Csak most érdekesen jött ki, hogy kisbabaként sírtam a kisbabám miatt az anyukámnak, aki az egyetlen felnőtt volt ebben a szituációban.)

Attól a naptól kezdve viszont tudatosabb vagyok, ha BélaLujza nagyon kényelmetlen testhelyzetet vesz fel, megpróbálom lebeszélni róla. Kedvesen, a pocakomat simogatva jelzem neki, hogy anya nagyon örülne neki, ha odébb menne kicsit. Az esetek nagy részében működik. Ehhez is hozzá kellett szokni, hogy teljesen máshogy mozog a pocakomban, ahogy egyre kisebb helye van. Persze néha még most is produkál bonyolult trükköket, bukfencezik és hullámzik, főként este, amikor én már pihennék.

Ezen a héten nyílik ki a szeme, érzékeli a fényt és a sötétséget, és már nagyon jól hall minden zajt. Megismeri a hangomat, apa hangjára is reagál, mondjuk apa hangját én is imádom. Egyre fejlettebb a tüdeje, már leszálltak a heréi a zacsiba, és az agya is egyre barázdáltabb, bonyolultabb.

süti beállítások módosítása