Kedves Munkaadók!  

Eltelt egy, két, három, vagy ki tudja hány év. Nagyon szeretnénk visszatérni. Mindenki azt gondolja, hogy az édesanyák már sosem lesznek olyan munkaválallók, mint szülés előtt. Ez igaz. Mert sokkal jobbak vagyunk, mint korábban.

Egy munkaadónak az édesanyák, de már a fogamzóképes korban lévő és boldog párkapcsolatban élő nők is fokozott rizikót jelentenek. Mert az emberekben még mindig az él, hogy aki a családjával törődik, az kevesebb figyelmet tud szentelni a munkájának... Abban igazuk van, hogy nekünk a család az első. Vállaljuk és büszkék vagyunk rá, mert ez a legjobb dolog, ami velünk történt.

 Fotó: Pixabay

Hogy miért válasszatok mégis minket? Miért leszünk fantasztikus munkaerők?

Nagyon szeretnénk bizonyítani. Imádtunk minden percet, amit a gyerekeinkkel tölthettünk. Jó volt az újszülött illata, a csecsemő gügyögése és a totyogó elszántsága, nem adnánk semmiért. De most itt az ideje, hogy elismerjenek bennünket olyan dolgokért is, amiknek semmi köze a családunkhoz. És itt az ideje, hogy hó elején ismét rendes összeg jelenjen meg a bankszámlánkon. 

Rengeteget tanultunk. Megismertük a gyerekeinket és általuk magunkat is. Nap mint nap szembesültünk a saját határainkkal, hogy aztán átlépjünk rajtuk. Tisztában vagyunk a gyengeségeinkkel és a kiskapukkal, amikkel kompenzálni tudjuk őket. Nehéz megoldhatatlan feladat elé állítani minket, mert egy anyának nem létezik lehetetlen.

Motiváltak vagyunk. Olyan rég volt, amikor szakmai beszélgetésekbe bonyolódhattunk valakivel, vagy teljes  tizenöt percet tölthettünk a meleg ebédünk társaságában. Ki vagyunk éhezve a felnőtt témákra, idegen szavakra és többszörösen összetett mondatokra. A hosszadalmas értekezletekre, az unalmas vagy éppen lebilincselő prezentációkra és a tizedik verziós, össze-vissza korrektúrázott dokumentumokra. És ami a legfontosabb: ha van is szakmai lemaradásunk, nagyon szeretnénk fejlődni.

Nem ijedünk meg a kihívásoktól. Már túl vagyunk nyakig kakis pelenkákon, éjszakai ügyeleteken, a rágófogakon,  babakocsis tömegközlekedésen, kitartó védőnőkön és foggal-körömmel megharcolt bölcsődei helyeken. Ha egy anyát kérdeztek: nincs megoldhatatlan probléma, csak valószínűleg nem jó a megközelítés. Sosem adjuk fel.

Logisztikában verhetetlenek vagyunk. Túl vagyunk terhesgondozáson, szülésen, gyermekágyon, szoptatáson. Megtanultunk teljes mértékben lemondani önmagunkról és közben tigrisként kiállni a gyerekünkért. Lehet, hogy vissza kell rázódnunk a munka világába, de olyan terepről érkezünk, ahol csak a legerősebbek maradnak életben. Higgyétek el, össze tudjuk egyeztetni a munkát a magánéletünkkel. Több dolgot csinálunk egyszerre, állandóan. 

Megbecsüljük a munkaidőt. Az otthoni, 0-24-es terhelés után nagyon boldogok vagyunk, hogy újra fix munkaidőben dolgozhatunk. Teljesen mindegy, hogy nyolc, hat vagy akár négy órában, tiszteljük a kereteket. És pont ezért képesek vagyunk olyan hatékonyak lenni részmunkaidőben is, mint azok, akik rendszeresen túlóráznak. Adjatok esélyt, és bebizonyítjuk.

Hűségesek vagyunk. Tudjuk, mit jelent főnöknek és beosztottnak, jó zsarunak és rossz zsarunak lenni. Tisztában vagyunk vele, hogy mit jelent a csapatmunka és a lojalitás, és hogy milyen, ha "nincs munkánk" mert "csak otthon vagyunk". Egészen biztosak lehettek benne, hogy a játszótéri konfliktusok és bölcsődei szappanoperák után már nem igazán hatnak meg minket a munkahelyi áskálódások sem. Örömmel kiállunk bárkiért, aki lehetőséget ad a munka világában.

Hálásak vagyunk. Megtisztelő, ha minket választotok - akár régi, akár új munkahelyről van szó. Tudjuk, milyen nagy szó, hogy bizalmat szavaztok nekünk. Nem fogtok bennünk csalódni.

Válasszatok minket!

Köszönjük! 

Ha tetszett a cikk és szívesen olvasnál még hasonlókat, kövesd a Marci és más blogot!