Ezen a héten egyértelművé vált számomra, hogy ki a főnök a családban. Nem mintha eddig nem BélaLujza határozta volna meg a mindennapjainkat, de mostanában kezd egyre nagyobb tért követelni az életemből. És a hasamból.

Az estéink-éjszakáink ugyanis jellemzően úgy telnek, hogy amint vízszintes helyzetbe rakom magam, BélaLujza pedig elkezd fel-le úszkálni, kikönyökölni, kidugni a fejét vagy a popsiját - egy szóval beszélget velünk. Reagál, ha a hasamra tesszük a kezünket, ha beszélünk hozzá, vagy néha csak magától is teljesen bepörög. Elképesztően aranyos és valóságos, ahogy látom a mozgását a bőröm változásain keresztül. Néha pedig egyenesen ijesztő, amikor az egyik oldalt kitolja magát és teljesen amorf dolgot csinál a hasamból. Szinte belekucorodik a tenyerünkbe.

Azt mondják, ekkorra már beállt szokásai vannak, lehet tudni mikor szeret aludni, és hogy mikor van fent. Hát, egyetlen gyermekünk zömmel este, éjszaka, reggel és koradélután fesztiválozik, ami remélem nem marad örökre így, mert nem sokat fogunk aludni az első pár évben. Ettől az aggodalmamtól eltekintve imádom, ahogy mozog, ficánkol és jelzi, hogy ő is velünk van az esti tévézésnél, vagy éppen ébredéskor.

Nagyon kíváncsi vagyok, vajon milyenek lehetnek a vonásai, fog-e hasonlítani apára, lesz-e haja, és sokat fog-e sírni éjszaka. Mostanában 28 cm körül járhat a testhossza, és a bőre már nem átlátszó, hanem inkább vöröses. Van abban valami, hogy a gyerekek nagyon gyorsan felnőnek...