A 23. hét azért volt nagyon jó, mert a babánk már nem csak bökdösni és kinyomni tudta a hasamat, hanem egyértelműen megtanult úgy hullámozni, mint a nézők a focimeccsen. Először furcsa érzés volt, hogy az icipici gyerek egy komplett tömeget tud lemintázni a pocakomban, de most már nagyon büszke vagyok rá.

A nőgyógyász mindent rendben talált, a gyerek "nagyonfiú", és az ultrahangos mérései nagyjából megegyeztek azzal, amit az egyik babás oldalon olvastam: BélaLujza kb. 30 cm hosszú és fél kiló, ami nagyjából egy Harry Potter könyvnek felel meg. Hogy ez az első, vagy az ötödik részt jelenti, azt ne tudom, mindenesetre erre is nagyon büszke vagyok. A tüdeje viszont még nagyon fejletlen, és a szülésig minden egyes hátralévő hetet ki fog használni, hogy magától tudjon lélegezni.

Ami engem illet, szinte naponta hízom egy kilót, legalábbis úgy érzem, és sajnos a mérleg is egyre többet mutat. Viszont elkezdtem a kismamatornát, ami körülbelül egy alakformáló órának felel meg, persze pocakosaknak kifejlesztve. Szóval remélem, hogy a rendszeres mozgásnak meglesz az eredménye, és egyrészt újra szintre tudom hozni a héthetes itthonlétben elfeledett izmaimat, másrészt nem fogok akkorára nőni, mint a nő a Balaton partján, akinek a kislánya azt kiabálta ki a vízből, hogy: "Anya, hajó!" - csak vessző nélkül.