A dackorszak egyszerre félelmetes és fantasztikus időszak. Sokszor csak pislogok, és próbálom összerakni magamban, hogy a guggolva sikítozó-rángatózó kis élőlény tényleg ugyanaz-e, aki nemrég még szégyenlősen elmosolyodva fúrta szőke fejét a nyakamba, hogy aztán nyálas puszikkal árasszon el.…

Ha filmet forgatnék, akkor a nyitókép biztosan az lenne, hogy kávézunk a gyönyörű új házunk teraszán, a kisfiúnk mellettünk játszik a dömperrel. Csiripelnek a madarak, lágy szeptemberi szellő fújdogál, mi pedig átöleljük egymást a férjemmel, boldogan legeltetjük a szemünket a (még csupasz) kerten és…

Mikor másfél éve - nyolc hónapos terhesen - teljesen véletlenül kiderült, hogy epeköveim vannak, nem tudom volt-e nálam meglepettebb kismama. Értetlenül álltam a dolog előtt, mert az epekövek és a magas koleszterinszint hallatán egyből beúszott a szemeim elé egy hatalmas, zsírban tocsogó csülök,…

Nem tudom nálatok hogy van, de nálunk egész nap megy a telefonálás. Na nem mi telefonálnuk, hanem Marci, szóval a számlák miatt egyelőre nem kell aggódnunk. Szinte bármilyen tárgyból képes telefont képzelni, a fülére tenni és nagy hangon osztani az észt. Mert telefonálni persze csak úgy…

Régebben azt hittem, hogy az utazás nagy dolog: mindent megszervezni, eltervezni, rákészülni. Aztán hárman lettünk és szinte minden bevett szokásunkon változtatni kellett. Ennek ellenére azt vallom, hogy a nyaralás gyerekkel az igazi. Mert mit ér a napsütés és medence, ha nem rohan felém nagy…

Másfél év. Ennyi ideig volt része az életemnek a szoptatás. Ez nagy idő, Marcinak meg az egész eddigi élete. A leghosszabb és legszebb közös kalandunk, ami most véget ért. Sosem aggódtam azon, vajon tudok-e majd szoptatni, de bizony megküzdöttünk ezért a másfél évért. Marci is, én is. Mivel három…