Főnököm. Utazótársam. Gasztrokritikusom. Edzőpartnerem. Alvásterapeutám. Kisfiam.

Marci és más

Marci és más

"A közös meseolvasás élmény, egy családi, lelki bekuckózás" - interjú Finy Petrával

2018. április 11. - Finy Krisztina

Petra a kistesó születésétől az óvodás éveken keresztül egészen iskolás korig, sőt még kamaszkorban is ott van a szülőkkel a gyerekszobában. Próbálja őket segíteni a könyveivel, és ezáltal részesévé is válik a gyereknevelésnek, a meghitt családi pillanatoknak. Azt talán kevesebben tudják, hogy a gyerekkönyvek mellett verseskötete és felnőtteknek szóló regénye is van. Második felnőtteknek írt könyve a Könyvfesztiválon fog megjelenni, Akkor is címmel. 

unnamed-6.jpg

Fotó: Éles Balázs

A két lányod már kiskamasz korban van. Emlékszem, amikor még kicsik voltak, és hosszabb időre elutaztatok kettesben, minden napra írtál nekik egy mesét, hogy a nagyszülők fel tudják olvasni.  Ma is szoktál még mesélni nekik?

Igen, bár egy 12 éves éves lánnyal azt gondolnánk, már biztosan nincs szüksége arra, hogy anya felolvasson neki. Sokszor ott rontjuk el, hogy azonnal el akarjuk engedni a gyerek kezét, ha megtanul olvasni. A közös családi meseolvasás szerintem nem csak arról szól, hogy felolvasok egy szöveget. Ez egy élmény, egy családi, lelki bekuckózás, amire nagy szükség van. Akkora teher van a gyerekek vállán, akár az iskolában, akár különórák tekintetében, annyi információ, kép és inger zúdul rájuk, hogy a mesélés segít a lelassulásban. És egy kis minőségi időt ad nekik.

Mennyire ismerik a lányok a könyveidet? Mennyire van róluk véleményük? 

Nagyon sokáig ők voltak a tesztolvasóim. Nem véletlen az se, hogy ahogy ők nőttek, úgy idősödött a könyveim célcsoportja is. Amikor kicsik voltak, akkor születtek a bölcsis-ovis könyvek, amikor Emma elkezdte az iskolát, akkor született az Iskolások kézikönyve. A felnőtt könyvek borítóját is véleményezték. Amit tőlük kap az ember, az zsigeri olvasói reakció, ami kegyetlenül őszinte.

091d263f3539df91ff5ed5fed8aae332.jpgFotó: Pagony

Építesz erre a kritikára?

Abszolút. Amikor az Úszósulit írtam, ami az ő versenyúszáshoz kapcsolódó életükről szól, akkor is minden fejezetet felolvastam nekik, és megfontoltam, ha mondtak valami olyasmit, hogy "jaj anya, ez nem így van". Szerintem hiába áltatja magát azzal sok gyerekkönyvíró, hogy lélekben megmaradt gyereknek, és mindig tudja, mit gondolnak a mai fiatalok. Nem tudjuk pontosan eltalálni, mit gondolnak a mai fiatalok, én sem tudom. A nyelvezetüket, és a zenei ízlésüket sem, annak ellenére, hogy azt gondolom, ki lettem kupálva a nagyobbik lányom mellett (nevet). Sejtéseink lehetnek.

Elsősorban írónak vagy meseírónak tartod magad? Szerinted van olyan, hogy valaki kifejezetten "felnőtt" író vagy "gyerek" író?

Azt gondolom, hogy jó esetben a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Attól, hogy gyereknek írok, nem lesz butább a szöveg. Annak ellenére, hogy odafigyel az ember, egy bölcsiseknek szóló könyv ne legyen teletűzdelve idegen szavakkal. Persze berakok egyfajta szűrőt, amikor gyereknek kezdek el történeteket megfogalmazni, de szóba kerülnek akár olyan problémák is, amik egy felnőttet is foglalkoztatnak. Az igényes gyerekkönyv egy felnőtt számára is élvezetes. Én magam is sokat olvasok gyerekkönyvet, és azokat szeretem, amit felnőttként is megfognak.

Van az a mondás, hogy a férfiakhoz a gyomrukon keresztül vezet az út. Ma már tudom, hogy az anyukákhoz pedig a gyerekeiken keresztül vezet az út. A Te neved, Finy Petra neve mennyire lehet garancia arra, hogy aki olvassa a gyerekkönyveidet, szeretni fogja a felnőtteknek készült új regényt?

Ez jó kérdés... Nyilván változtak a könyveim az évek során. De az alap, ami a gyerekkönyveimet is jellemzi, a segítő szándék. Bízom benne, hogy mindenki érezi, ezek családtámogató könyvek. Ugyanez a segíteni akarás igaz a felnőtt könyveimre is, amikben mindig női sorsokat mutatok be. Magyarországon a depresszió népbetegségnek számít és az első könyvem, a Madárasszony ezt a témát járta körül. Nagyon sokszor a társadalom is értetlenül áll ezzel a témával szemben: lustaságnak, vagy inkább úri luxusnak gondolják, ami csak a nőn múlik, és gyógyszeres terápia nélkül is kezelhető.

Az Akkor is cím tele van daccal és elhatározással. Szinte süt belőle a konokság, ami született lázadóként nekem nagyon imponál. Miért ez lett a könyv címe?

Ez egy nagyon spontán cím. A munkacíme sokáig az volt, hogy "A nő, akit elhagytak". De ebből hiányzott az a woman power, ami az egész regényt jellemzi. Ez a könyv arról szó, hogy valaki igenis megmutatja, talpra tud állni. Nagyon nehezen, nyilván majd belepusztul, de összeszedi magát, és a legapróbb mozaikdarabkákat is a helyére illeszti. Szerettem volna, hogy ezt a dacot érezni lehessen a címből, a nőknek sokszor van szükségük erre. Több teher nyomja a vállukat, a családokat nagy százalékban ők működtetik. Ha nem lennének elég makacsak és dacosak, akkor a rendszer összeomlana.  

A regény főhőse, Sára is egy ilyen erős nő, aki két gyerekkel kezd új életet. Anyukaként látom, hogy mennyire rá vagy utalva a társadra, milyen hihetetlenül fontos egy családban a csapatjáték. Megállhatja egy nő a helyét egyedül egy ilyen helyzetben?

Az Akkor is a válás témáját járja körül, ami szintén elterjedt dolog Magyarországon. Sokan küzdenek azzal, hogy lábon hordanak ki válásközeli helyzeteket, és nem merik fölvállalni, vagy nem veszik észre, hogy baj van. A főhős, Sára meglepődik, amikor a férje egyik reggel összepakol, kilép az ajtón - megy a szeretőjéhez. Mondhatnák erre sokan, hogy nem vette észre az árulkodó jeleket, hogy félrelép az a férfi? A kötetből kiderül. A válás, és minden egyes szakítás egy gyászhelyzet. Először el kell tudni jutni odáig, hogy a tagadás után az egész helyzetet valahogy jobban elfogadjuk. A könyv tehát egy tipikus női sorsról szól. A korábbi regényemhez képest azt szerettem volna máshogy, hogy több humor legyen benne, igyekeztem nevetéssel oldani a drámai helyzeteket. Így került  a mogorva szomszéd a könyvbe. 

25400875_10212419196413561_69756193_o.jpgFotó: Atheneaum

Ha kezünkbe vesszük a könyvet, a borítón egy piros szalag van a nő hajában. Ez mire utal, fontos lesz?

Ez a masni egy olyan csat, amit Sára a kisebbik lányától, Miritől kapott. A piros szín azért fontos, mert a férje nagyon sokáig  leszólja, ha pirosat vesz föl - holott Sárának az az alapszíne. Olyan ez, mintha a lényének alapkarakterét próbálná meg kigyilkolni. Amikor a nő eljut odáig, hogy akkor is elkezd pirosban járni, és újra hordja ezt a kis masnis csatot, akkor áll helyre az az önelfogadás, amit az évek során valahogy hagyott elveszni. 

Aki szeretne Veled személyesen találkozni, dedikáltatni a könyvet, mikor lesz rá lehetősége?

Április 21-én, szombaton 14:00-kor lesz a könyvbemutató a Millenáris Parkban, aminek moderátora Jakupcsek Gabriella lesz. 15:00-kor fogok dedikálni az Athenaeum standjánál, persze gyerekkönyveket is lehet hozni (mosolyog).

29790038_1689526727750953_4519726893232943962_n.jpg

Ha tetszik a blog, kövess minket facebookon és instagramon is!

süti beállítások módosítása