A 28. héten beléptünk a harmadik trimeszterbe, és a terhesség érezhetően terhességgé vált. Lehajolni már nagyon nem esik jó, és hamarabb elfáradok mentálisan és fizikálisan is. A kismama tornának hála sokat javult a kondim, kevésbé fájnak a testrészeim, bár azért előfordul. Ha sokat eszem, akkor egyértelműen pukkadásveszély forog fent, mert a gyomromnak sokkal kevesebb helye van a méhem miatt. Ilyenkor leginkább egy nagy, két lábon járó lufira hasonlítok, akinek köze sincs ahhoz az aranyos tacskókhoz, amiket a hosszú, vékony lufikból hajtogatnak a bohócok a gyerekeknek.

BélaLujza egyre csak nő, és persze sokat hízik, az elmúlt egy hétben látványosan sokat nőtt a pocakom, de még mindig a kisebbek közé tartozom, amiért józan pillanataimban nem győzök hálát adni, hormonoktól elborított pillanataimban pedig némi pánikolás kíséretében hívom fel rá apa figyelmét, hogy halljak tőle valami megnyugtatót, miszerint minden rendben van, hiszen a babánk méretei mindig tökéletesek az ultrahang szerint. BélaLujza már álmodik és a fájdalmat is érzi, mi pedig nem győzzük csodálni, hogy bár még csak fél éve létezik, mennyi mindenre képes.

Ezen a héten beszereztünk egy szoptatós fotelt és egy szoptatós párnát, amik jelenleg a világ legjobb találmányának tűnnek. A párna úgy van kialakítva, hogy a várandósság alatt is lehet használni, kényelmesebbé teszi a nagy pocakkal való alvást, és persze a szoptatáshoz is nagyon jól fog jönni. Mikrogyöngyökkel van töltve, amik ugyan zizegnek kicsit, de szabadon variálhatóvá teszik a párna alakját és tömörségét, mondanom sem kell, hogy az új legjobb barátaim között tartom számon. A fotel pedig nem kifejezetten szoptatásra lett kitalálva, de hintaszék lábai vannak és kényelmes párnája, ami megtartja a fejet, szóval apa is nagyon szeret benne üldögélni.

Megvettük az első "babaruhát" is, egy hálózsákot, amiben BélaLujza kényelmesen tud majd aludni, és nekem sem kell amiatt aggódnom, hogy esetleg lecsúszik róla a takaró. Sokat nézünk babakocsit, amit körülbelül annyira egyszerű kiválasztani, mint egy autót, de azért nem adjuk fel. Jó lenne, ha később a testvére is tudná majd használni, nem lenne túl nehéz, mégis kényelmes és strapabíró lenne, és persze háromfunkciós, azaz lenne hozzá mózeskosár felsőrész, babahordozó, és sport kialakítású is. Szeretnénk jó kerekeket, könnyen kezelhető és kicsire összecsukható vázat, és jó anyagból készült belső részt. Hát, egyelőre lehetetlennek tűnik, de szerencsére van még rá majdnem három hónapunk, hogy megtaláljuk az igazit.