A 27. héten elkezdett megváltozni BélaLujza mozgása. Eddig sokat rúgott, apróbbakat vagy nagyobbakat mocorgott, ettől kezdve viszont inkább kitolja magát, sokszor akár pár percig is ugyanabban a pozícióban tolja a hasamat, ami elég fárasztó. Amikor először tette ezt hosszabb ideig, egész délután…

Ennek is eljött az ideje. Tartottam tőle, de azért igyekeztem mindent megtudni róla, készülni rá. Előző este nem ettem semmi cukrosat, aznap kicsit visszafogtam a szénhidrátbevitelt is. Aztán lefeküdtem aludni, és imádkoztam, hogy másnap reggel ne legyek rosszul, ne hányjak az éhségtől, és bent…

A kilencedik hét és a huszonnegyedik hét között nem igazán mozogtam, leszámítva egy-két úszást a Balatonban vagy a strandon. Először a haematoma miatt, aztán a méhlepény miatt, egyszerűen nem volt szabad. Korábban - igaz, nem rendszeresen, de minden héten voltam futni, néha elmentünk teniszezni,…

A 23. hét azért volt nagyon jó, mert a babánk már nem csak bökdösni és kinyomni tudta a hasamat, hanem egyértelműen megtanult úgy hullámozni, mint a nézők a focimeccsen. Először furcsa érzés volt, hogy az icipici gyerek egy komplett tömeget tud lemintázni a pocakomban, de most már nagyon büszke…

Ezen a héten egyértelművé vált számomra, hogy ki a főnök a családban. Nem mintha eddig nem BélaLujza határozta volna meg a mindennapjainkat, de mostanában kezd egyre nagyobb tért követelni az életemből. És a hasamból. Az estéink-éjszakáink ugyanis jellemzően úgy telnek, hogy amint vízszintes…

A huszonegyedik hét gyorsabban eltelt, mint eddig bármelyik, egyrészt munkával, másrészt a húgom esküvői videójának befejezésével. Az egy dolog, hogy mire elkészült a vágás, apával mindketten azokat a számokat dudorásztuk napközben, de a végére már BélaLujza is felismerte a zenét és vidáman…