Nem mondhatnám, hogy unatkozom itthon, mondjuk ebben valószínűleg az is közrejátszik, hogy minden napra van valami programunk, ha más nem, egy jó kismamatorna. Napi pár óra aktívan telik, a fennmaradó időben pedig nagyon gyűröm a Grace klinikát, hamarosan úgyse lesz BélaLujzának való, ha már érteni fogja, miről szól ez a rém erkölcstelen sorozat. Sütöttem sütit, vettem egy új telefont, találkoztam a barátnőimmel, voltam anyuéknál, voltunk bababoltban, és még a munkahelyi csapatépítőre is elmentem, és a nagyon vagány alkoholmentes koktéllal a kezemben senki meg nem mondta volna, hogy nem csak viccből tettem be egy párnát a felsőm alá.

A vérnyomásom kicsit jobb, de mindenképp kiegyensúlyozottabb. Vannak napok, amikor sokat feszül a pocakom, vannak olyanok, amikor csak párszor ad jelet, és ilyenkor nagyon könnyűnek tűnik a terhesség. Apa gyakran mesél esténként BélaLujzának, és azt mindketten nagyon szeretjük, mert apa hangja egyszerre megnyugtató és magyarázós, semmihez nem tudom hasonlítani.

A kisfiúnk legújabb trükkje, hogy kinyújtózik, és akkor jobb oldalt határozottan lehet érezni valamelyik kis végtagját, amitől egyszerre leszek nagyon büszke és nagyon fájós. Nagyon komplex mozdulatsorokat tud már csinálni, főleg este és reggel, olyankor a legaktívabb. Már minden létfontosságú szerve tökéletesen kifejlődött, az agya és a tüdeje viszont még nagyon sokat fog dolgozni ez alatt a két hónap alatt, szóval addig még sok könyöklésre és rugdosásra számítok. Persze, ha kicsit hosszabb ideig nem ad jelet magáról, egyből elkezdek aggódni, és hiányzik a megszokott fájdalom ott jobb oldalt, ahol apával szoktak pacsizni rajtam keresztül.