Főnököm. Utazótársam. Gasztrokritikusom. Edzőpartnerem. Alvásterapeutám. Kisfiam.

Marci és más

10+1 dolog, amit imádok a kétévesemben

Mindennapok Marcival

2019. március 07. - Finy Krisztina

Dübörög a dackorszak, és néha nagyon nehéz napjaink vannak. Hiszek benne, hogy egy kétévesnek még főleg az anyja mellett van a helye, de ettől a meggyőződéstől még nem lesz könnyebb vagy pihentetőbb, hogy lassan két és fél éve Marciról szól az életünk. Szóval összegyűjtöttem azokat a szeretnivaló tényeket,  amiket bármilyen nehéz helyzetben fel tudok idézni - mert mindig mosolyt csalnak az arcomra.

1. Gondoskodó

A pöttöm kétéves legalább annyit törődik velünk, mint amennyit mi vele. Számon tartja, hogy ki mit szeret a családban. Pontosan tudja, ki hogy issza a kávét vagy hogy szereti-e az erős paprikát. A nagyobbakat áhítattal lesi, a kisebbeket szeretettel rajongja körül.

2. Van humora 

Olyan dolgokon tud percekig kacagni... hogy az tökéletes humorérzékre utal. Pontosan tudja, mikor abszurd egy szituáció és gátlástalanul kiröhög mindenkit, ha úgy adódik. Sokszor elég nevetést hallania az utcán, és már jóízűen hahotázik ő is. Szóval vicces.

3. Délutáni alvás

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagy szükségem van arra a pár órára napközben, amit a búgócsiga gyerekem alvással tölt. Egy rövid időre, ami csak az enyém. Néha nagyon rosszul használom ki, mert végig takarítok vagy csak nézek magam elé és csokit eszem ábrándozom, de az esetek többségében azért sikerül feltöltődni és rákészülni a következő műszakra.

4. A hiszti nem tart örökké! (csak győzd kivárni)

Ó, az a bizonyos dackorszak. Nyilvánvalóan szükség van rá a személyisége fejlődéséhez. Nyilvánvalóan véget ér egyszer, és nevetve gondolunk majd vissza a földön fekvős hisztikre. (Ha.Ha.) De addig csak az vigasztal, kezemben a rángatózó gyerekkel és a kismotorral, vállamon a négy kiló nyers hússal, hogy szerencsére nem a nap 24 óráját töltjük így... Mindenesetre a nagy kiborulások után irtózatosan tudom szeretni. Abszolút ki van ez találva, hogy egy anya se tudjon fél percél tovább haragudni a gyerekére. Nem ér!

5. Olvas, táncol és zenél

Ha azt kérem tőle, válasszon egy könyvet, lelkesen üget a polc felé, hogy aztán elégedetten kuporodjon az ölembe a kiszemelt olvasmánnyal. Másik kedvenc tevékenységünk mostanában a rockzene és a tánc. Nem elég, hogy gitározik és dobol, olyan elképesztő figurákat tud mutatni, mintha a fél életét a táncparketten töltötte volna. És szerencsére egyáltalán nem tartja cikinek, ha beszállok a buliba.

6. Tökéletesen tisztában van a nemekkel

A szobatisztaságtól még messze van, mégis pontosan tudja, hogy ki milyen nemű a családban és hogy melyik testrészét használja pisiléskor. Természetes érdeklődés ez a részéről, ami sokszor a mellékhelyiségbe is utánunk vonzza. Ilyenkor az ember persze bosszankodik, hogy még ott sem lehet egyedül, de aztán óhatatlanul felülkerekedik rajta a tehetetlenség és a vidámság, hogy a kétévese a mosdóba is lelkesen követi. És az még jobbik eset, ha nem akar segíteni, csak kommentál.

baby_elephant.jpgFotó: Pixabay

7. Utánoz

Hogy miért szeret a gyerekem főzni és takarítani? Miért imád kávét főzni? Miért szerel meg mindent? A válasz egyszerű: muszáj minket utánoznia. Így lehet egy személyben barkácsmester és háziasszony, pincér és fodrász, villanyszerelő és sminkes. Egy biztos: sosem létezett lelkesebb segítség a kétévesnél, akinek megengedjük, hogy részt vegyen a ház körüli munkákban.

8. Be nem áll a szája

Marci beszélget. Annyira vártam ezt az időszakot! Elképesztő, hogy szinte naponta tanul egy új szót. Már el tudja mondani, ha valamit szeretne, ha fáj neki valahol. Állatokat utánoz és kérdéseket tesz fel. Sőt, már magában is szuperül elcseveg. Én meg csak ámulok, hogy szinte percek alatt változott nyálbuborékot fújó csecsemőből két lábon járó értelmező szótárrá.

9. Már csak fél foga van hátra

Nagyon megküzdünk a fogakkal. Négyesével jönnek. Lázzal járnak. Mindannyian kész vagyunk tőlük. Tulajdonképpen nem is értem, a felnőttek hogy felejthetik el a fognövesztést. A jó hír az, hogy hamarosan vége szakad az éjszakai ördögűzős jeleneteknek, mert ha minden jól megy, az utolsó fogacska bújik ki a napokban. Ójeeeee!

10. Kakaó mindenek felett

Tizennégy hónaposan kezdett kakaózni, és azóta minden nap kétszer hódol ezen szenvedélyének. Fő szabály: kakaót kihagyni nem szabad. Bárhol vagyunk, bármilyenek a körülmények, kakaó van reggel és este. Ha a kakaó jó, minden jó. A kakaó szent és sérthetetlen. 

+1 Szopi helyett simogatás

Bár az anyatejet simán felváltotta a kakaó, a jól megszokott összebújást még nagyon igényli. Ehhez meg is van az új kapocs köztünk: a hajamat simogatja. Nincs az a rémálom, amiből felébredve ne nyugtatná meg, ha odateszem az arcom az övé mellé, és átölelheti a fejemet. Mert végső soron, hiába öntudatos és zseniális kétéves, ő még mindig az én kisbabám. 

Ügyfélkaput minden kismamának!

Sorban állás helyett otthonról

Kezeket fel, ki szeret órákig sorban állni és túlzsúfolt ügyfélszolgálatokon intézni az ügyeit? Mióta 0-24-ben anyuka vagyok, még kevésbé tudom elképzelni, hogy az internet helyett ezt válasszam. A közvetlen környezetemben viszont még mindig sokan részesítik előnyben a papíralapú ügyintézést. Nem ismerik az Ügyfélkaput, nem bíznak benne, vagy csak egyszerűen megszokták a papírozást?

ugyfelkapu.jpegFotó: magyarorszag.hu

A minap a munkahelyemen jártam, és a (valójában szupertájékozott és nagyon kedves) HR-es azt találta mondani, hogy a GYES-t Kormányablakban tudom igényelni. Emlékeztem rá, hogy két évvel korábban már a GYED-et is online intéztem, ezért vártam a folytatást: "... és Ügyfélkapun" -  de hiába.

A sztori annyiból érdekes, hogy jól mutatja, mennyire nincs meg a köztudatban az Ügyfélkapu használata, legalábbis ami a kismamákat illeti. Ami azért is nonszensz, mert nem egy újonnan bevezetett szolgáltatásról van szó, és mert egyébként a fél életünk online zajlik.

Ügyfélkapu segítségével több, mint tíz éve tudjuk otthonról intézni a hivatalos ügyeket, többek között az adóbevallással, a gépjárművel, a TAJ szolgáltatásokkal, személyi okmányokkal, vagy akár a nyugdíjjal kapcsolatos teendőinket.

Jelenleg a GYED-et és a GYES-t is van lehetőség Ügyfélkapun keresztül, otthonról megigényelni. Lányok, éljünk ezzel a szuper találmánnyal! Van nekünk éppen elég dolgunk a kicsik mellett, ne cipeljük be őket a kormányhivatalba, ahelyett hogy a játszótéren vagy otthon mókáznánk velük. És akkor az állandóan újratermelődő szennyesről és mosogatnivalóról még nem is beszéltünk...

Tipp: mielőtt megszületik a baba, célszerű Ügyfélkaput csináltatni. Az első gyerek előtt mindenki azt mondja, hogy "most pihend ki magad, amíg nem született meg a kicsi". Jó vicc, aki ilyen bölcs, az vagy nem volt még terhes, vagy már elfelejtette, milyen is az... Higgyétek el, nagy pocakkal Ügyfélkaput létrehozni egyszerűbb és nagyon megéri.

Az igénylés menete dióhéjban: A folyamatot interneten is el lehet indítani, a végén azonban el kell zarándokolnunk egy okmányirodába, vagy kormányablakba, vagy NAV ügyfelszolgálatra, hogy személyesen (aláírásunkkal, igazolványainkkal) is megerősítsük az igénylésünket. Aki rendelkezik e-személyivel (2016-os vagy újabb személyi igazolvánnyal), annak még ennyit sem kell tennie, kényelmesen befejezheti a folyamatot otthonról.

 

kepernyofoto_2018-12-10_14_03_47.pngFotó: magyarorszag.hu 

A gyermekekre vonatkozó juttatások igénylő dokumentumait a Magyar Államkincstár E-ügyfél oldalán tudjuk benyújtani - ügyfélkapus azonosítás után. Lehetőségünk van így intézni a GYED/GYES igénylést, a családi pótlékot és az anyasági támogatást is. A CSED-et sajnos továbbra is csak a foglalkoztatónál lehet igényelni.

 

kepernyofoto_2019-01-30_14_59_08.png

Fotó: MÁK 

Legfrisebb tapasztalatom, GYES témakörben: a délutáni alvásidőben leadtam az igénylést a MÁK oldalán, és a határozatot három nap múlva le tudtam tölteni. A kisgyerekes anyukák minden bizonnyal tudják, mit éreztem: olyan sikerélményem volt, mintha legalábbis a Nobel-díjat ítélték volna ide. Mindezt fakanállal a kezemben, mobilról.

Használjátok bátran az Ügyfélkaput és éljetek a lehetőséggel, hogy felesleges sorban állás nélkül juthattok hozzá a titeket megillető juttatásokhoz!
 

A MÁK internetes elérhetősége: https://eugyfel.allamkincstar.gov.hu

 Az ügyfélkapu internetes elérhetősége: https://ugyfelkapu.magyarorszag.hu

 

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál még hasonlóakat,

kövesd a Marci és más blogot facebookon is!

Nyelvet tanulok - avagy segítség, beszél a gyerekem!

Marci mondja

Időről időre rám tör a vágy, hogy elkezdjek új nyelvet tanulni. Főleg mióta otthon vagyok a kicsivel, és sokkal kevesebb, vagyis teljesen más jellegű a szellemi kihívás. Legalább ennyire vártam azt is, hogy Marci elkezdjen beszélni.

Nagyon élvezzük a metakommunikációját: az öleléseket, puszikat és amikor kézenfogva átvonszol oda, ahol játszani szeretne velünk. De a szülők már csak ilyenek, mindig siettetik a következő nagy lépést, hogy aztán teljesen kiboruljanak, milyen hamar felnő a kisbabájuk.

Mostanában szinte nem telik el úgy nap, hogy Marci ne mondana legalább egy új szót, igaz, hogy a legtöbb még csak nyomokban hasonlít az eredetire, azért ő nagyon lelkesen hajtogatja őket. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy apa (kedves-cirógatóan) Pa, én meg (határozott és mélyhangú) Nyanya vagyok - a szerető gyermek elég hamar egyértelművé tette, szerinte miképp oszlanak meg a szerepek a családban.

Az igazi beszéd csak most, a második szülinapja után kezdett el beindulni. Korábban már fejlesztés is szóba került, aztán a szakember megnyugtatott, hogy legyek türelmes és a gyerek (főleg, hogy fiú) nemsokára robbanásszerűen el fog kezdeni beszélni.

Nem volt ez másképp a mozgásfejlődéssel sem. Szinte törvényszerű volt, hogy mikor kaptunk egy elbizonytalanító megjegyzést valakitől, én pánikba estem és elkezdtem megoldást keresni, apa nyugtatgatott... A gyerek meg gondolom nevetett magában egy jót, és pár nappal vagy héttel később gyönyörűen produkálta a tőle elvárt kunsztokat.

Rengeteg hangutánzó szava van: a kukásautó például mai napig a "dizsdizs" névre hallgat, mert apa annak idején   a kihajtható ablakos könyvben úgy mozgatta neki a kukásautó fedelét, hogy először nyikorogva felemelte, aztán nagy "dizsdizselés" közepette engedte visszacsapódni a járműre.

Próbálom bizonygatni magamnak, hogy egy jó anya meg tudja különböztetni egymástól a levél "bleblle", a leves "llebble" és a leander "blöble" szavakat, de ha nem figyelek eléggé, könnyen úgy járok, mint amikor lemaradok a film első tíz percéről, és onnantól kezdve csak a közönség segítségével (Marci heves mutogatása) tudom újra felvenni a cselekmény fonalát.

Általában a szerencsén vagy a szórakozottságomon múlik, hogy megértsem, a gyermek éppen a cica vagy a sisak szavakat mondogatja nagy lelkesen. Ha nincs szerencsém, akkor mindkettő az építkezéses könyv ötödik oldalán szerepel, én pedig bőszen bólogatok a kétévesnek, hogy naná, szisza/cica, tökéletesen képben vagyok mindennel. 

traktor.jpgFotó: Pixabay

A tattó (traktor) definíciója valahogy így hangzik: minden olyan jármű, ami az autónál nagyobb, és valamilyen speciális funkciója van. Lehet teherautó, dömper, markoló, úthenger, betonkeverő, billenős homlokrakodós bármi, annak traktornak kell lennie. A traktor valami olyasmi lehet Marcinak, mint a sportkocsi egy felnőtt férfinak: bárhol kiszúrja és tökéletesen lenyűgözi a megjelenése.

Nagyon vártuk az igen szót, mert a nem az egyik kedvenc válasza volt az utóbbi fél évben. Előfordult, hogy feltettünk Marcinak egy eldöntendő kérdést, kaptunk egy óriási nemet válaszul, majd nagy boldogan nekiállt az ellenkezőjét csinálni.  

Szóval képzelhetitek, mekkora volt az öröm, amikor egyik nap nagy bólogatások közepette azt a választ kaptuk, hogy "ahha!", amit azóta is nagy lelkesen mondogat, ha valamiben benne van. Kiderült, hogy a gyerekünk valójában rengeteg olyan dologra vevő, amiről korábban egyáltalán  nem voltam meggyőződve. Mit is mondhatnék, szuper érzés!

Vannak az úgynevezett joker szavak, amik több dolgot jelölnek egyszerre vagy többféleképpen is lehet mondani őket. Azt többnyire sikerül kisilabizálnom, hogy az aa-pa és az éé-pa valójában répát jelent, és hogy a "csicsiii" ugyanúgy felhasználható a csokira és a kicsire is. Legjobb, ha a kettőre együtt gondol, vagyis: csak egy kicsi csokit szeretne.

Sokáig ugyanez volt a helyzet az almával és a mamával: aaa-ma! - kis időbe telt, mire megértettem, hogy Marci szemével nincs semmi gond, és nem az ország másik felében élő mama áll a kertünk végében, hanem az almafa.

Azt hiszem, a fejlesztőpedagógusnak tényleg igaza volt: a gyerekünk (és ezzel a mi verbális életünk is) berobbant. Hirtelen és megállíthatatlanul, egyik napról a másikra. Gyakran hallani, hogy a gyerekek agya olyan, mint a szivacs. Annyira igaz. Egyszerűen imádom, ahogy a számat figyeli beszéd közben, öt másodperccel később pedig már ő is megpróbálkozik egy új szó kiejtésével. 

Az ő nyelve a miénk, és mégis: teljesen más. Kisbabaként rengeteg olyan hanggal rendelkeznek, amik később végleg eltűnnek. Ez most egy átmeneti állapot: kicsit olyan, mint egy lelkes külföldi, aki minden szavadat odaadással lesi, a kiejtése csapnivaló, sokszor tolmácsért kiáltanál, mégis élvezed a beszélgetés minden percét.

Büszke vagyok rá, hogy a traktor, a járda, a baba és a töltő az első szavai között voltak, mert sokat elárul a személyiségéről. Mindig megnevettet, ahogy a mamát utánozza, amint felemeli a mutatóujját és közli: dádá! És úgy szeretem, hogy ha el szeretne érni nálam valamit, akkor már Anya vagyok, ha viszont bánat éri, akkor még mindig Nyanya.

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még Marci kalandjairól, kövesd a blogot!

Karácsony nálad, nálam, nálunk

Minden családnak megvannak a karácsonyi hagyományai. Persze vannak, akik azt állítják, hogy nem kerítenek nagy feneket a dolgoknak, náluk nem történik semmi különös, de a maguk módján ők is megélik a karácsonyt -  egy kicsit másképp. És mi történik, ha két ember családot alapít és onnantól kezdve ők teremtik meg a saját hagyományaikat?

A kedvencem a régi családi karácsonyokban egyértelmű: Disney mesék a tesóimmal, szenteste. Már túl vagyunk a pásztorjátékon (sőt, fénykorunkban szerepeltünk is benne!), a gyertyagyújtáson, az ajándékozáson és a vacsorán (harcsa, de olyan amit még én is szeretek, mert inkább a nuggetsre hasonlít). Meglazulnak a nadrágszíjak és a frizurák, mindenki elengedi magát és egytől-egyig odakucorodunk a kanapéra mozizni, egy hatalmas kosár szaloncukor társaságában.

Talán ez az, amit a szüleim vagy a hagyomány a legkevésbé tudtak befolyásolni, egyszerűen így alakult és a nyolc testvérből szerintem mind a nyolc imádta. És ha tippelhetek, az őseink is. Béke volt és és csönd, már nem kellett viselkedni, tele pocakkal és hatalmas egyetértésben néztünk valami újat vagy éppen nagy klasszikust. Ahogy telt-múlt az idő, évről évre kevesebb lett a létszám és ma már csak a legkisebb karácsonyozik otthon december 24-én - ő is utoljára.

A férjem családjában teljesen más a helyzet, ők már tulajdonképpen leszoktak az ajándékozásról. Karácsonyi menü és karácsonyfa azért van, és a hangulat is nagyon jó, sokat beszélgetünk, felmegyünk a hegyre a kutyával, szóval mindig legalább annyira jól érzem magam velük, mint a saját családommal. Nincsenek tesók és nyüzsgés és hangzavar, de vannak helyette nyugodt pillanatok és egymásra figyelés.

És a saját karácsonyunk? Évek óta változik, fejlődik. És biztosíthatok mindenkit, igen messziről indultunk, tekintve hogy a férjem mennyire nincs oda a karácsonyért. Én viszont annál inkább.

Első évben - emlékszem - még az adventi koszorút is félve készítettem el, és nagyjából az volt a felvezetés, hogy ha gondolja, nyugodtan dobjon ki az ablakon vele együtt, de nekem ez akkor is hozzátartozik a karácsonyhoz. Aztán következő évben talán már karácsonyfánk és karácsonyi vacsoránk is volt, és minden közös év hozzátett valamit a mi karácsonyunkhoz.

christmas-3026685_960_720.jpgFotó: Pixabay

Aztán megszületett Marci, és bumm, hirtelen minden megváltozott. Első évben, három héttel a születése után még ő volt a legnagyobb ajándék a fa alatt. Azt hiszem, akkor kezdtük csak el felfogni igazán, hogy család lettünk, és hogy mostantól mindig lesz valaki, aki őszinte örömmel várja a karácsonyt és aki miatt mi is teljesen másképp tekintünk az ünnepre.

Második évben még mindig bizonytalanul, de annál nagyobb lelkesedéssel készültünk, és azért tagadhatatlanul így lett igazi az ünnep -  egy örökmozgó totyogóval, akinek a világon minden izgalmas és megkóstolható. Valahogy felfokozódott bennünk is az örömszerzési vágy, és egyszeriben fontos lett, hogy karácsonyi hangulatot teremtsünk. Nem tagadom, hogy túlzásba estem az ajándékokkal... és a csomagolással... és a fényképekkel.

Idén pedig már a kétéves nagyfiúval, aki tökéletesen tisztában van a karácsonyfa, a dísz és az ajándék fogalmával, a csoki meg naná hogy az egyik kedvence... közösen készítettük el a mézes puszedlit, és azt hiszem a főzésből is ki fogja venni a részét. Díszíteni valószínűleg este fogunk apával, már most látom a csodálkozással vegyes örömöt az arcán, amikor reggel lemegyünk a nappaliba kakaózni. A többit meg majd meglátjuk, hiszen minden pont úgy lesz jó, ahogy lesz. (Ami mégsem, abba az évek alatt belejövünk, ebben most már egész biztos vagyok.)

Ajándékok? Megvannak. Minden...? Hát... Marcié megvan. Jó, úgyis az a lényeg.

Karácsonyfát ma megveszed? Igen, igen, rajta vagyok.

Menü? Nekem mindegy. Nálunk hal volt, nálatok káposzta, azt hiszem, én inkább rántott húst szeretnék. Szuper, az a kedvencem. Húsleves? Ááá, mindenhol az lesz, inkább együnk sütőtöklevest. Baconchipsszel. Naná.

Süti lesz? Lesz. Szaloncukor pipa, bevásárlás ok, ma megyünk a henteshez.

Fenyőfa..? Majd holnap, esetleg hétvégén. Hiszen még majdnem egy hét van karácsonyig!

Tényleg, mikor megyünk a családodhoz? És az enyémhez...? Ó igen, már mondtad.

És... viszünk valamit? Még jó, hogy a fotók ideértek időben. Képkeret van? Három hónapja. Album? Ajj, azt még venni kell. Semmi baj, intézem. Album nem volt. Nem gond, megoldjuk.

Havazik. Havazik! Pedig esőt mondtak. Hátha fehér karácsonyunk lesz. És most már hólapátunk is van.

... a fa? 

Ha tetszett a cikk, kövesd a Marci és más blogot facebookon és instagramon!

 

Túlélőkalauz az Ikeához

Minden elszánt hobbi lakberendezőnek

Az elmúlt évünk azzal telt, hogy végigmenedzseltük egy ház felépítését és berendezését. Mint a legtöbb családban, nálunk is a klasszikus módon oszlottak meg a feladatok: apa a vállalkozókkal és a munkásokkal üvöltözött tárgyalt, Marci meg én katalógusokat bújtunk, játszóház helyett pedig az Ikeába jártunk - amiről kiderült, hogy legalább olyan jó buli, és még fizetnünk sem kellett érte... 

Két okból esett a választás a svéd bútorokra: egyrészt szeretjük a skandináv stílust, másrészt a budapesti Ikea nagyon közel volt az akkori lakásunkhoz, így az utazgatással nem kellett sok időt tölteni. Éppen eleget ingáztunk a lakásunk és az épülő ház között... Embert próbáló időszak volt, de most, hogy majdnem minden a helyén van már, a végeredménnyel nagyon elégedett vagyok. 

Bevásárlólista

A leghasznosabb dolog azoknak, akik nagy tételben vásárolnak az Ikeából. Az Ikea oldalán létrehozott lista folyamatosan mutatja a megvásárolni kívánt termékek elérhetőséget az általunk választott áruházban, így tisztában lehetünk vele, hogy érdemes-e elindulni vásárolni, vagy inkább másik áruházat/ napot válasszunk. 

Sok mindennel jártunk úgy, hogy egy konkrét időpontban lett volna szükségünk rájuk, amikor a ház már abban a fázisban volt, hogy el tudtuk helyezni.  A lista segített összehangolni az Ikea raktárkészletét a mi igényeinkkel.

Van lehetőség különböző bevásárlólistákat készíteni, így akár minden helyiséghez létrehozhatunk egy újat, amit aztán rendszerezhetünk dátum, súly vagy lelőhely szerint. Zse-ni-á-lis.

SMS értesítés

A kedvenc szolgáltatásom. Ha valami nem kapható az adott áruházban, a honlapon kérhetünk SMS értesítést. Sajnos nem mindenből tartanak folyamatosan raktáron, és olyan termékek is vannak, amikből mindig csak egy kevés érkezik és pár nap alatt elkapkodják.

Így jártunk például az elszívónkkal, aminek nagyjából annyira örültem mikor végre újra lehetett kapni, mintha valami egzotikus állatról vagy egyedi antik bútorról lett volna szó. Reggel pittyogott a telefonom és az elszívó  (apának hála) estére már az új házban várta, hogy beszereljük.

Az SMS szövegéért pedig plusz pont is jár az Ikeának: "Üzenet az IKEA BUDAPEST áruházból! Jó hírünk van! XY újra kapható". Hát nem eszméletlenül cuki?!

Online tervező

Elsősorban a konyhákhoz és gardróbokhoz, de tulajdonképpen az összes többi helyiséghez lehet használni. Hátránya: sokszor nem működik és mellékhatásként hajtépést okozhat. Előnye: a tervekhez bárhonnan hozzáférhetsz, ahol van internet vagy akár az áruházban is használhatod, amit aztán ingyen kinyomtathatsz.

Tipp: szánjuk rá az időt, hogy megismerkedjünk a programmal, mert pár nap alatt lehetetlen megtanulni kezelni.

Személyes tanácsadás

Mikor kész voltunk az online tervezéssel, átnézettük az Ikeában egy szakemberrel. Mindig azt hittem, hogy már nagyon tuti, de aztán hónapokig alakítgattuk, mire elérte végleges formáját.

Több áruházban, több alkalommal téptünk sorszámot és faggattuk ki a konyha részlegen dolgozókat, akik egyrészt azonnal kiszúrták és javították a hibákat, másrészt nagyon sok praktikus tanáccsal láttak el minket.

Hiába, az átlagember körülbelül húszévente tervez konyhát, ők viszont legalább napi huszat terveznek meg vagy néznek át. Ez a szolgáltatás ingyenes, ha az elejétől a végéig velük tervezteted meg, akkor viszont pénzbe kerül.

funny-ikea-jokes-tweets-memes-tumblr-posts-100-58d22a81e756b_700.jpgFotó: Bored Panda

Ikea Family

Egy szó: akciók. Minden hónapban és minden áruházban más-más termékekhez lehet olcsóbban hozzájutni. Rengeteget spóroltunk azzal, hogy folyamatosan követtem az aktuális ajánlatokat itt: www.ikea-family.hu

A Family kártyával az összes nyugtádat megtalálod egy helyen és pontosan tudod követni a kiadásaidat. Nálunk ennek leginkább apa örül, aki számomra érthetetlen és rendkívül szoros szimbiózisban él az excel táblákkal (és mindennel, ami hasonlít rájuk).

Apró öröm a huszonegyedik században: a Family kártyát személyes adataid megadása után egyből ki tudod nyomtatni az áruházban, nem kell a postásra várni.

Ha mégsem kell

Ha esetleg meggondolod magad, 365 napig visszaviheted a (nem használt) termékeket az Ikeába, ahol ajándékkártyára töltik az összeget. Nálunk egy hirtelen felindulásból vásárolt fürdőszobai lámpa és elszámolt függönykarnis miatt jött jól ez a lehetőség. 

Kiszállítás és összeszerelés

Nagy előnye az ikeás konyháknak, hogy ha szeretnéd, megrendelés után egy héten belül kiszállítják. Nem olcsó, de mindenképpen megéri, ha nagyobb konyhát választottál. Ha igényt tartasz rá, persze össze is szerelik, de arra sokkal többet kell várni és nagyon borsos árat kérnek.

Mi úgy döntöttünk, hogy inkább összeszereljük magunk és abból a pénzből amit erre költöttünk volna, inkább gardróbot veszünk. Nem mondom, hogy könnyű volt (hozzáteszem: nem én szereltem), de nagyon jó emlék az egész családnak.

Online vásárlás

Idén nyáron kezdődtt az Ikeában az online értékesítés, amit rendszeresen rendelő, vidéki anyukaként csak üdvözölni tudok. Választhatunk áruházi átvételt vagy kiszállítást, és akár az egész bevásárlólistánkat letudhatjuk így. Egy bizonyos méret alatt mindössze 1500 forintért.

Ha úgy érzed, nincs erőd elindulni és végigbóklászni az Ikeát egy-két apróságért, érdemes élni ezzel a lehetőséggel. És mint tudjuk, egy ház sosem készül el igazán, mindig van mit alakítani vagy csinosítani rajta.

Ha szívesen olvasnál még rólunk, kövesd a Marci és más blogot facebookon és instagramon!

Életet adni

Marci két éves

Ha találkozhatnék a két évvel ezelőtti önmagammal... valószínűleg nem mondanám el neked, hogy éjjel egykor, a vártnál három héttel korábban jön el az idő, hogy ne ess pánikba. Inkább csak megszorítanám a kezedet, és megsimogatnám nyugtalanul hullámzó pocakodat. Nem tudlak rá felkészíteni, mert erre nem lehet. Tizenhárom órával később úgy fogod érezni magadat, ahogy még soha életedben. De azt talán megsúgnám neked, hogy négy és fél liter ásványvíz nem lesz elég...

Hamarosan, röpke tizenhárom óra múlva megpillanthatod a kisbabádat. Bár addigra már nem igazán leszel magadnál, és csak távolról hallod a hangokat, de ezen a napon tényleg, igazán életet adsz. És egy kicsit belehalsz.

Fogalmad sincs, hogy bírod megtartani a három kilós csöppséget azzal a karral, amiben már semmi erő nincs, mégsem ejted el. Mert nem ejtheted el. Hiszen te vagy az anyukája. 

Mikor el kell búcsúznod tőle, a tested már nem engedelmeskedik tovább: nem jutsz le az ágyadba a saját lábadon, és kimondhatatlanul hálás vagy, hogy azon az éjszakán mások gondoskodnak a kisbabádról. A nővér titkoban meghagyja a többi anyukának a szobában, hogy figyeljenek rád, mert aggódik érted.

De tizennégy óra alvás után - egy külső szemlélőnek - már csak a véraláfutások a nyakadon és a folyamatos szédülés jelzi, hogy mennyire megküzdöttél a kisfiadért. Mostantól feladatod van. Képes vagy kibotorkálni az újszülött osztályra, bár először csak a névtábla alapján találod meg őt... aki második pillantásra is annyira tökéletes, hogy nincsenek rá szavak. 

Akkor még nem tudhatod, hogy egy érett újszülött többet lenne ébren, többet sírna, sokszor éhes lenne. De három nap múlva, miután egész éjjel próbáltad ébresztgetni, kínálgatni, hogy reggel tudjanak tőle vért venni, mikor már összepakolt bőrönddel készülnétek haza, megtudod, mi az a sárgaság.

Persze, hallottál már róla, hiszen te is besárgultál a kórházban, és az idő előtt született babákkal gyakran előfordul, de ez most veletek történik. Minden annyira új és valóságos, és te egyszerűen tehetetlennek érzed magad.

Kétségbe esel, pedig nem szeretnél, erős akarsz lenni a kisbabád miatt. De annyira nehéz, hogy nem lehet veled, hogy nem mondanak semmit, hogy körülötted mindenkit hazaengedtek már - és amikor végre veled van, kétszer egy nap, nem kér enni, csak alszik békésen... sosem követelőzik, sosem sír, nem igazán találja még a helyét a világban.

Újabb három nap múlva, miután fél kilót fogyott és a napok nagy részét külön töltöttétek, mert ő a kék fény alatt gyógyult, te meg közben a szobában sírtál, hazaengednek. És akkor szép lassan minden a helyére kerül.

people-3120717_960_720.jpgFotó: Pixabay

Egész úton hazafelé az arcát lesed, hogy vajon lélegzik-e, mert mínusz tíz fokban, két overállban, a háta alá csúsztatott takaróval is úgy elveszik a hatalmas hordozóban, hogy csak egészen közel hajolva tudod megállapítani, minden rendben van, szuszmákol a gyerek.

Még mindig rengeteget alszik. Folyton belealszik a szopizásba, ami a tizedik napon már egészen jól megy mindkettőtöknek. Nem, neked eszed ágában sincs kiborulni amiatt, hogy fáj a szoptatás, annyira örülsz, hogy végre meg tudod etetni. Igen, fájjon, igen, egyél még, kisfiam. Lassan a mérleg is kezd többet mutatni, lassan te is kezdesz megnyugodni.

A férjedre nincsenek szavak. Eddig csak sejtetted, érezted, hogy valamiért őt szeretnéd a gyereked apjának, de most, hogy már tényleg hárman vagytok, egészen biztos vagy benne, hogy így kellett történnie.

Mert nem kívánhatnál nála türelmesebb apát, odaadóbb segítséget a fürdetésnél vagy hűségesebb társat az éjszakázáshoz. Néha csak nézitek őt, hogy ez tényleg igaz? Néha rátok szakad a felelősség súlya és néztek a másikra kétségbeesetten... de ott vagytok egymásnak. Ott vagytok Marcinak.

Az első karácsonyon, amikor igazából születnie kellett volna, Marci már három hetes. Nem sokkal nagyobb, mint amikor világra jött, de néha már látszik az ici-pici tokája, és ti annyira, de annyira boldogok vagytok. Egy hónap telik el hármasban, a legnagyobb békességben és boldogságban. Csöndben, suttogva, elérzékenyülve és eltelve szeretettel. És egyáltalán nem bánjátok, hogy a régi életeteknek vége van. Új élet kezdődik, aminek minden egyes pillanata hihetetlen: ijesztő és varázslatos.