Főnököm. Utazótársam. Gasztrokritikusom. Edzőpartnerem. Alvásterapeutám. Kisfiam.

Marci és más

Túlélőkalauz az Ikeához

Minden elszánt hobbi lakberendezőnek

2018. december 12. - Finy Krisztina

Az elmúlt évünk azzal telt, hogy végigmenedzseltük egy ház felépítését és berendezését. Mint a legtöbb családban, nálunk is a klasszikus módon oszlottak meg a feladatok: apa a vállalkozókkal és a munkásokkal üvöltözött tárgyalt, Marci meg én katalógusokat bújtunk, játszóház helyett pedig az Ikeába jártunk - amiről kiderült, hogy legalább olyan jó buli, és még fizetnünk sem kellett érte... 

Két okból esett a választás a svéd bútorokra: egyrészt szeretjük a skandináv stílust, másrészt a budapesti Ikea nagyon közel volt az akkori lakásunkhoz, így az utazgatással nem kellett sok időt tölteni. Éppen eleget ingáztunk a lakásunk és az épülő ház között... Embert próbáló időszak volt, de most, hogy majdnem minden a helyén van már, a végeredménnyel nagyon elégedett vagyok. 

Bevásárlólista

A leghasznosabb dolog azoknak, akik nagy tételben vásárolnak az Ikeából. Az Ikea oldalán létrehozott lista folyamatosan mutatja a megvásárolni kívánt termékek elérhetőséget az általunk választott áruházban, így tisztában lehetünk vele, hogy érdemes-e elindulni vásárolni, vagy inkább másik áruházat/ napot válasszunk. 

Sok mindennel jártunk úgy, hogy egy konkrét időpontban lett volna szükségünk rájuk, amikor a ház már abban a fázisban volt, hogy el tudtuk helyezni.  A lista segített összehangolni az Ikea raktárkészletét a mi igényeinkkel.

Van lehetőség különböző bevásárlólistákat készíteni, így akár minden helyiséghez létrehozhatunk egy újat, amit aztán rendszerezhetünk dátum, súly vagy lelőhely szerint. Zse-ni-á-lis.

SMS értesítés

A kedvenc szolgáltatásom. Ha valami nem kapható az adott áruházban, a honlapon kérhetünk SMS értesítést. Sajnos nem mindenből tartanak folyamatosan raktáron, és olyan termékek is vannak, amikből mindig csak egy kevés érkezik és pár nap alatt elkapkodják.

Így jártunk például az elszívónkkal, aminek nagyjából annyira örültem mikor végre újra lehetett kapni, mintha valami egzotikus állatról vagy egyedi antik bútorról lett volna szó. Reggel pittyogott a telefonom és az elszívó  (apának hála) estére már az új házban várta, hogy beszereljük.

Az SMS szövegéért pedig plusz pont is jár az Ikeának: "Üzenet az IKEA BUDAPEST áruházból! Jó hírünk van! XY újra kapható". Hát nem eszméletlenül cuki?!

Online tervező

Elsősorban a konyhákhoz és gardróbokhoz, de tulajdonképpen az összes többi helyiséghez lehet használni. Hátránya: sokszor nem működik és mellékhatásként hajtépést okozhat. Előnye: a tervekhez bárhonnan hozzáférhetsz, ahol van internet vagy akár az áruházban is használhatod, amit aztán ingyen kinyomtathatsz.

Tipp: szánjuk rá az időt, hogy megismerkedjünk a programmal, mert pár nap alatt lehetetlen megtanulni kezelni.

Személyes tanácsadás

Mikor kész voltunk az online tervezéssel, átnézettük az Ikeában egy szakemberrel. Mindig azt hittem, hogy már nagyon tuti, de aztán hónapokig alakítgattuk, mire elérte végleges formáját.

Több áruházban, több alkalommal téptünk sorszámot és faggattuk ki a konyha részlegen dolgozókat, akik egyrészt azonnal kiszúrták és javították a hibákat, másrészt nagyon sok praktikus tanáccsal láttak el minket.

Hiába, az átlagember körülbelül húszévente tervez konyhát, ők viszont legalább napi huszat terveznek meg vagy néznek át. Ez a szolgáltatás ingyenes, ha az elejétől a végéig velük tervezteted meg, akkor viszont pénzbe kerül.

funny-ikea-jokes-tweets-memes-tumblr-posts-100-58d22a81e756b_700.jpgFotó: Bored Panda

Ikea Family

Egy szó: akciók. Minden hónapban és minden áruházban más-más termékekhez lehet olcsóbban hozzájutni. Rengeteget spóroltunk azzal, hogy folyamatosan követtem az aktuális ajánlatokat itt: www.ikea-family.hu

A Family kártyával az összes nyugtádat megtalálod egy helyen és pontosan tudod követni a kiadásaidat. Nálunk ennek leginkább apa örül, aki számomra érthetetlen és rendkívül szoros szimbiózisban él az excel táblákkal (és mindennel, ami hasonlít rájuk).

Apró öröm a huszonegyedik században: a Family kártyát személyes adataid megadása után egyből ki tudod nyomtatni az áruházban, nem kell a postásra várni.

Ha mégsem kell

Ha esetleg meggondolod magad, 365 napig visszaviheted a (nem használt) termékeket az Ikeába, ahol ajándékkártyára töltik az összeget. Nálunk egy hirtelen felindulásból vásárolt fürdőszobai lámpa és elszámolt függönykarnis miatt jött jól ez a lehetőség. 

Kiszállítás és összeszerelés

Nagy előnye az ikeás konyháknak, hogy ha szeretnéd, megrendelés után egy héten belül kiszállítják. Nem olcsó, de mindenképpen megéri, ha nagyobb konyhát választottál. Ha igényt tartasz rá, persze össze is szerelik, de arra sokkal többet kell várni és nagyon borsos árat kérnek.

Mi úgy döntöttünk, hogy inkább összeszereljük magunk és abból a pénzből amit erre költöttünk volna, inkább gardróbot veszünk. Nem mondom, hogy könnyű volt (hozzáteszem: nem én szereltem), de nagyon jó emlék az egész családnak.

Online vásárlás

Idén nyáron kezdődtt az Ikeában az online értékesítés, amit rendszeresen rendelő, vidéki anyukaként csak üdvözölni tudok. Választhatunk áruházi átvételt vagy kiszállítást, és akár az egész bevásárlólistánkat letudhatjuk így. Egy bizonyos méret alatt mindössze 1500 forintért.

Ha úgy érzed, nincs erőd elindulni és végigbóklászni az Ikeát egy-két apróságért, érdemes élni ezzel a lehetőséggel. És mint tudjuk, egy ház sosem készül el igazán, mindig van mit alakítani vagy csinosítani rajta.

Ha szívesen olvasnál még rólunk, kövesd a Marci és más blogot facebookon és instagramon!

Életet adni

Marci két éves

Ha találkozhatnék a két évvel ezelőtti önmagammal... valószínűleg nem mondanám el neked, hogy éjjel egykor, a vártnál három héttel korábban jön el az idő, hogy ne ess pánikba. Inkább csak megszorítanám a kezedet, és megsimogatnám nyugtalanul hullámzó pocakodat. Nem tudlak rá felkészíteni, mert erre nem lehet. Tizenhárom órával később úgy fogod érezni magadat, ahogy még soha életedben. De azt talán megsúgnám neked, hogy négy és fél liter ásványvíz nem lesz elég...

Hamarosan, röpke tizenhárom óra múlva megpillanthatod a kisbabádat. Bár addigra már nem igazán leszel magadnál, és csak távolról hallod a hangokat, de ezen a napon tényleg, igazán életet adsz. És egy kicsit belehalsz.

Fogalmad sincs, hogy bírod megtartani a három kilós csöppséget azzal a karral, amiben már semmi erő nincs, mégsem ejted el. Mert nem ejtheted el. Hiszen te vagy az anyukája. 

Mikor el kell búcsúznod tőle, a tested már nem engedelmeskedik tovább: nem jutsz le az ágyadba a saját lábadon, és kimondhatatlanul hálás vagy, hogy azon az éjszakán mások gondoskodnak a kisbabádról. A nővér titkoban meghagyja a többi anyukának a szobában, hogy figyeljenek rád, mert aggódik érted.

De tizennégy óra alvás után - egy külső szemlélőnek - már csak a véraláfutások a nyakadon és a folyamatos szédülés jelzi, hogy mennyire megküzdöttél a kisfiadért. Mostantól feladatod van. Képes vagy kibotorkálni az újszülött osztályra, bár először csak a névtábla alapján találod meg őt... aki második pillantásra is annyira tökéletes, hogy nincsenek rá szavak. 

Akkor még nem tudhatod, hogy egy érett újszülött többet lenne ébren, többet sírna, sokszor éhes lenne. De három nap múlva, miután egész éjjel próbáltad ébresztgetni, kínálgatni, hogy reggel tudjanak tőle vért venni, mikor már összepakolt bőrönddel készülnétek haza, megtudod, mi az a sárgaság.

Persze, hallottál már róla, hiszen te is besárgultál a kórházban, és az idő előtt született babákkal gyakran előfordul, de ez most veletek történik. Minden annyira új és valóságos, és te egyszerűen tehetetlennek érzed magad.

Kétségbe esel, pedig nem szeretnél, erős akarsz lenni a kisbabád miatt. De annyira nehéz, hogy nem lehet veled, hogy nem mondanak semmit, hogy körülötted mindenkit hazaengedtek már - és amikor végre veled van, kétszer egy nap, nem kér enni, csak alszik békésen... sosem követelőzik, sosem sír, nem igazán találja még a helyét a világban.

Újabb három nap múlva, miután fél kilót fogyott és a napok nagy részét külön töltöttétek, mert ő a kék fény alatt gyógyult, te meg közben a szobában sírtál, hazaengednek. És akkor szép lassan minden a helyére kerül.

people-3120717_960_720.jpgFotó: Pixabay

Egész úton hazafelé az arcát lesed, hogy vajon lélegzik-e, mert mínusz tíz fokban, két overállban, a háta alá csúsztatott takaróval is úgy elveszik a hatalmas hordozóban, hogy csak egészen közel hajolva tudod megállapítani, minden rendben van, szuszmákol a gyerek.

Még mindig rengeteget alszik. Folyton belealszik a szopizásba, ami a tizedik napon már egészen jól megy mindkettőtöknek. Nem, neked eszed ágában sincs kiborulni amiatt, hogy fáj a szoptatás, annyira örülsz, hogy végre meg tudod etetni. Igen, fájjon, igen, egyél még, kisfiam. Lassan a mérleg is kezd többet mutatni, lassan te is kezdesz megnyugodni.

A férjedre nincsenek szavak. Eddig csak sejtetted, érezted, hogy valamiért őt szeretnéd a gyereked apjának, de most, hogy már tényleg hárman vagytok, egészen biztos vagy benne, hogy így kellett történnie.

Mert nem kívánhatnál nála türelmesebb apát, odaadóbb segítséget a fürdetésnél vagy hűségesebb társat az éjszakázáshoz. Néha csak nézitek őt, hogy ez tényleg igaz? Néha rátok szakad a felelősség súlya és néztek a másikra kétségbeesetten... de ott vagytok egymásnak. Ott vagytok Marcinak.

Az első karácsonyon, amikor igazából születnie kellett volna, Marci már három hetes. Nem sokkal nagyobb, mint amikor világra jött, de néha már látszik az ici-pici tokája, és ti annyira, de annyira boldogok vagytok. Egy hónap telik el hármasban, a legnagyobb békességben és boldogságban. Csöndben, suttogva, elérzékenyülve és eltelve szeretettel. És egyáltalán nem bánjátok, hogy a régi életeteknek vége van. Új élet kezdődik, aminek minden egyes pillanata hihetetlen: ijesztő és varázslatos. 

A nők akkor sem bocsátanak meg

Mennyit ér egy ember becsülete? Mennyit jelent egy nő, akinek bár ugyanolyan jogai vannak, egy erőszaktevő férfival szemben mégsem tudja megvédeni magát? Meg tud-e bocsátani annak, aki a méltóságát akarta elvenni pár perc kéj reményében? És a törvényhozás vajon milyen jogon bocsáthat meg helyette?

Nemrég láttam a tévében a magyar futónő ellen erőszakot megkísérlő férfi ügyvédjét, aki azt nyilatkozta: védence erősen ittas állapotban volt, ezért nem volt beszámítható azon a bizonyos estén.

Patológiás részegség esetén ugyanis az illető személyisége is megváltozik, tettéért pedig nem vonható felelősségre. Természetesen mindezt hosszabb vizsgálódás után lehet csak kijelenteni, de ha bebizonyosodik, amit állítanak, a férfi felmentést kaphat. Ellenkező esetben pedig akár nyolc évet.

A konyhában pakolászva is megállt bennem az ütő, először azt hittem, rosszul hallok. Tényleg létezik, hogy a férfit, aki meg akart erőszakolni egy nőt az utcán, bemelegítésként kékre-zöldre verte, majd orális szexre kényszerítette, nem ítélnek el tettéért, csak mert annyira berúgott...? Komolyan gondolják, hogy miután szabad akaratából beszámíthatatlanra itta magát, már nem felelős azért, hogy rákényszerítette magát egy nőre?

moon-1859616_960_720.jpgFotó: Pixabay

Az ultrafutót a férje -  az az ember, akinek a legtöbb joga volt hozzá - végül megmentette. Hihetetlen, de igaz. Az ember felháborodottan kalimpáló szívét egy picit megmelengeti a tudat, hogy a történet ilyen véget ért. És mégis van valami keserédes abban, hogy bár a férje "időben" érkezett, a véraláfutások pedig idővel elmúlnak, az emlék egy életre megmarad.

A történtek után készült képek bejárták az országot, a futónő sebesülései azóta - hosszú hetek alatt - valószínűleg helyre jöttek. Ahol csak lehet, nyilatkozik és felhívja a figyelmet a vele történtekre. A Run Away! Fuss el! elnevezésű nemzetközi sajtókampányban részletesen mesél arról a bizonyos estéről.

A vele készített interjúban elmondja, hogy mennyire megrázta, hogy az arcát ütötték és a hajánál fogva rángatták. És hogy végig bízott benne, a férje hamarosan utána indul.

Számomra döbbenetes volt az interjúban hallani, hogy egy nő, feleség és anya, akit nőisége minden ízében megpróbáltak megalázni, az arcon ütést és a hajának cibálását emeli ki a vele történt borzalmak közül. Mert még soha nem ütötték így meg. És mert a gyerekeinek is azt mondja, hogy soha ne bántsák egymás arcát. 

Nem tudom, felmentik-e az elkövetőt. Nem tudom, őszintén megbánta-e tettét vagy inkább megijedt a következményektől. Nem tudom, miért ivott és ez felmentheti-e bármi alól. Nem tudom, Viki hogy tud ennyire erős és őszinte lenni, újra és újra felszólalni.

Nem tudom, miért történnek ilyen borzalmak, és hogy lehet, hogy mégis van esély megúszni a felelősséget. Egyet tudok: legalább annyira fáj, mintha velem történt volna. Őszintén csodálom Vikit a bátorságáért, és a kampány elindításáért. Én nem tudnék megbocsátani.

Ha létezik igazság a földön, ha számít az, hogy minden nőnek joga van ahhoz, hogy esténként fusson egyet az otthonához közeli utakon, akkor a részegség, a tudatállapot, a rossz nap vagy egyáltalán semmi a világon nem lehet mentség az agresszióra.

A futónő azóta töretlenül kampányol, nem fél a múltba tekinteni, de eltökélt szándéka, hogy a jövőnek éljen: "A lényeg nem én vagyok, és nem az én személyem, hanem az, hogy együttérzéssel legyünk mindazok felé, akik erőszak áldozataivá váltak, és ne váljunk mi magunk is bármilyen fajta erőszak elkövetőjévé. Emberi történetek emberi érzéseket váltanak ki és tettekre sarkallnak, melyek a világot formálják."

Makai Viki blogját és a Run Away! Fuss el! kampány cikkeit itt tudjátok elolvasni.

Források:

sportagvalaszto.hu

webbeteg.hu

Fuss, mami, fuss!

Amikor pozitív lesz a terhességi teszt, még fogalmunk sincs, valójában mennyire meg fog változni a testünk. Kilenc hónapon keresztül védi és a táplálja a kis csodát, aki a születése pillanatától kezdve is minden percben ránk van utalva. Szoptatunk, büfiztetünk, pelenkázunk, éjszakázunk szünet nélkül. Közben türelmetlenül várjuk, mikor kapjuk végre vissza kicsit önmagunkat és a versenysúlyunkat. Pedig néha még annál is sokkal több türelemre van szükség, mint gondolnánk.

Gyermekágy után

Majdnem egy teljes évet hagytam ki. Sosem felejtem el azt az érzést, amikor szülés után körülbelül három hónappal, tele lendülettel és elhatározással, újra elkezdtem futni. Alig vettem levegőt, ahogy végigrohantam az ismerős utcákon, már sötét volt, baba otthon apával, én meg mint egy űzött vad - aki azért nagyon élvezi a hajszát - rohantam haza hozzájuk. 

Az idő még zord volt, de már éledezett a természet, és néha tudtam egy kis időt lopni magamnak Marci mellett. Kevesebbet fájt a derekam és sokkal jobb volt a közérzetem. Áthatott az optimizmus és az endorfin, úgy éreztem: bármire képes vagyok.

Kicsit aggódtam, vajon mennyire rendeződött át a testem, és hogy menni fog-e a futás szoptatás mellett. Teltek a hetek és úgy tűnt, minden rendben van. Az izmaim ugyanúgy emlékeztek a régi szép időkre, mint én. 

Kényszerpihenő és gyógytorna

Csak pár hónap telt el, amikor elkezdett fájni a térdem. Először nem igazán törődtem vele, de egy idő után már térdelni sem bírtam, annyira kellemetlen volt.

A traumatológus szigorú pihentetést (semmi futás, minimális séta), heti kétszer pedig gyógytornát és fizikoterápiát javasolt. Gyógyszerről szó sem lehetett, hiszen Marci még szopizott. Magam alatt voltam. Nem futhatok. Oké, ez elszomorít, de kibírom... Azt viszont már meg sem kérdeztem az idős férfitől: hogy ne sétáljak egy 11 hónapos gyerekkel, akinek minden nap levegőznie kell? Hogy ne sétáljak, amikor a 10 kilós baba gondozása mellett a testem szinte kiabál a mozgásért?

Szép menet volt leszervezni a gyógytornát és a fizikót Marci mellett. A mai napig tisztán emlékszem arra az alkalomra, amikor nem tudott rá senki vigyázni és magammal kellett vinnem. A gyógytornán szétszedte a berendezést, a fizikoterápia nyolc percét pedig végigmondókáztam neki, hogy ne sírjon a babakocsiban.

A gyógytornász alapos kifaggatása után sikerült összeraknom, hogy a terhesség alatt és a szülés utáni fél évben szinte eltűntek a farizmaim, a térdem viszont alaposan túl van terhelve. 

Tulajdonképpen nem lepődtem meg, mert Marci azon a nyáron szinte csak a hátamon volt hajlandó aludni, a csatos hordozóban. Az esett kicsit rosszul, hogy a testem cserben hagyott. 

A pihenéssel töltött hónapok alatt aztán megértettem, hogy nem elég, ha valamit nagyon szeretnék, ha fejben minden eltervezek és lélekben is elszánt vagyok. Most már édesanya vagyok, és ez mindent felülír. A testem nem hagyott cserben, csak birkózik az új feladatokkal. Nekem pedig el kell ezt fogadnom és türelmesnek kell lennem.

futas.jpgFotó: Pixabay

Újra a pályán

Több mint fél év kihagyás után, tavasszal végre megint elkezdhettem futni. Boldogan róttam az utakat, de közben már az pörgött a fejemben, hogy ha Marci lassan abbahagyja a szopizást, megműttetem az epehólyagomat. Rengeteget olvastam, tépelődtem, halogattam, tervezgettem, és végül arra jutottam, hogy ha már nem szoptatok és még nem vagyok terhes, akkor itt az idő. 

Igyekeztem maximálisan kiélvezni azokat a hónapokat, amikor újra aktívan tudtam sportolni, minden egyes alkalom felértékelődött. Fogalmam sem volt, hogy reagál a testem a műtétre, ezért úgy voltam vele, hogy ha most megint hónapokig el leszek tiltva a futástól, akkor előtte legalább jól begyűjtöm a kilométereket.

Túl a műtéten

Műtét után a sebész hat hét diétát és pár hét pihenést javasolt. Endoszkópos műtét esetén sokkal gyorsabb felépüléssel lehet számolni, ezért nagyjából egy hónap kihagyás után kezdtem el a futást. Először persze keveset, aztán fokozatosan visszatértem a szokásos távhoz és tempóhoz. 

Azóta minden egyes alkalommal, amikor nehéz elindulni - túl hideg van vagy éppen semmi kedvem - eszembe jut az elmúlt két év. Hogy mennyire hiányzott a futás.

Hogy mennyi minden történt velünk, milyen hullámvasútnak tűnt sokszor és hányszor alakultak mégis jól a dolgok. És minden egyes alkalommal úgy vágok neki, hogy hálás vagyok, amiért megint képes vagyok futni.

 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is!

Saját szoba, nagyfiús ágy - mikor jön el az ideje?

Marci 21 hónapos

Meddig alszik egy gyerek a szüleivel? Mikor legyen saját szobája és meddig kell a rácsos ágy? Újszülöttként, csecsemőként teljesen természetes, hogy éjszakánként anya és apa őrzi a kicsi álmát, hallgatja a lélegzetvételét és az időnként kifejezetten mókás hangjait. Aztán ahogy telnek a hetek, hónapok, évek, felmerül a kérdés: mikor jön el az idő?

Nyilván minden gyerek más és más, nincs ideális időpont. Az biztos, hogy a rácsos ágy elhagyásához el kell érni egy bizonyos szintű önállóságot, amikor a gyereknek már nem okoz problémát, hogy egyedül másszon ki az ágyából. A másik szempont, hogy a kicsi mellett a szülőknek is készen kell állniuk a "szétköltözésre". Az élethelyzet megváltozása/ stagnálása - például a kistesó érkezése vagy a szobák limitált száma - persze meggyorsíthatja vagy éppen lelassíthatja a folyamatot.

Marci ideje most jött el, pár hónappal kétéves kora előtt. A régi lakásban, amit teljesen belaktunk, nem sok esélye lett volna saját birodalomra, ezért inkább babasarok került kialakításra, a mi hálószobánkban. (Mondjuk ha azt nézem, mennyi helyet foglaltak el a babaholmik, úgy is mondhatjuk, hogy végül a mi ágyunk kapott helyet Marci szobájában. Köszi Marci!)

Ha lett volna helyünk, valószínűleg akkor sem költöztettük volna sokkal korábban külön szobába, hiszen másfél éves koráig szopizott és többször (4-5x) ébredt éjszaka. Nekem akkoriban a túlélést jelentette, hogy csak az ágyunktól pár lépésre lévő kiságyig kellett áttámolyognom a szoptató anyukákra jelllemző zombi üzemmódban.

Nem hiszek abban, hogy van egy pont, amikor el kell választani a gyereket a szülőktől, mert különben örökre ott ragad náluk éjszakára. Mint ahogy az anyatejes babák elválasztásában sem. Viszont hiszek abban, hogy minden családnak megvan a saját dinamikája - nem csak nappal, hanem éjszaka is. A harmónikus együttélés és a személyes tér finom egyensúlya az összes családtagnak egyformán fontos pihenés szempontjából. 

Hogy mik voltak a jelek? Nagyjából egy időben történt három dolog: Marci már nem szopizott és jóval kevesebbszer (1x) ébredt éjszakánként, ezzel párhuzamosan láthatóan kicsi és kényelmetlen volt neki a rácsos ágy, nem sokkal később pedig a régi lakásból egy tágas családi házba költöztünk. Eljött az idő, hogy Marci saját szobát és új ágyat kapjon.

ikea_gyerekszoba.pngFotó: Ikea

A nagyfiús ágy megtalálása nem volt egyszerű feladat. A választás végül nem is klasszikus gyerekágyra, hanem egy két méter hosszú, kinyitható kanapéágyra esett, aminek a szélességét meg lehet duplázni. Marci a 70 cm széles rácsos ágy után egy 80 cm széles "szabadulós" ágyat kapott védőkorláttal. Van hely az összes vadnak és háziállatnak, meg persze az ősöknek is, ha éppen bújósra/ betegre fordulna a helyzet. 

A legjobban azt szeretem Marci szobájában, hogy végre megszületett az a kuckó, amit még a pocakban, aztán kisbabaként álmodtam meg neki. Azóta persze folyamatosan alakult a fejemben. Közel kétéves korában már megvolt az a hatalmas előnyöm, hogy egy vagány totyogónak rendezhettem be, akinek a személyisége nagyon is elkezdett kialakulni.

Ahogy közeledtünk a költözéshez, őszintén reméltem, hogy az új ház, a saját szoba és a nagyfiús ágy nem lesz sok változás egyszerre. Marci a rá jellemző módon fogadta az új helyzetet: inkább kalandnak élte meg és könnyen alkalmazkodott. Pár nap elteltével már kiismerte magát a házban és gond nélkül odatalált reggelente a mi szobánkba.

Amikor egy átaludt (igen, mert több mint másfél év után már ilyen is van!) éjszaka után átjön hozzánk, megáll az ágyunk előtt és komoly képpel üdvözöl a mély, ébredős hangján - néha hozza az egész plüss állatfarmot ajándékba, máskor csak ő érkezik - akkor egyszerre vagyok iszonyatosan büszke és eszméletlenül boldog, hogy ennyire önálló: saját szobája van és már ő ébreszt reggelente.

Ha szívesen olvasnál még Marci kalandjairól, kövesd a blogot facebookon és instagramon is!

9 jel, hogy menthetetlenül vidéki anyuka lettél

Városból falura I.

Nemrég elköltöztünk Budapestről, és bár nem mentünk messzire, néhány dolog teljesen megváltozott. Új korszak kezdődött az életünkben, most az egész család tanulja, hogy kell vidékinek lenni. Marci persze imádja, apa egyelőre nem sokat élvezett még belőle, mert vagy dolgozik vagy bútort szerel, én pedig összefoglaltam Nektek egy kezdő vidéki anyuka kalandjait.

A söprű az új fekete - Azon kapod magad, hogy minden nap söprögetsz az udvaron. Te, aki eddig csak boszorkányok kezében és nyaraláskor láttál seprűt. 

Vad motoros - A városi gyereked, aki eddig maximum öt métert tett meg egyben a kismotorral, annyira rákap a sebességre, hogy csak akkor éred utól, amikor elakad egy csatornában, kertkapuban vagy kutyában.

Mindenki ismer mindenkit - Azon kapod magad, hogy mindenki köszön neked az utcán, és te is köszönsz mindenkinek. 

Pókfóbia gyors és olcsó kezelése  - Rendszeresen pókhálózol, bár rettegsz a pókoktól. Vagyis, már nem rettegsz, mert azt választottad, hogy inkább hősiesen védelmezed tőlük a családodat. Ugyanitt poloskákat is vállalsz (brr).

videk2.jpgFotó: Pixabay

Szeretsz otthon lenni - Néha eszedbe jut, hogy jó lenne bemenni a városba, aztán hamar elhessegeted a gondolatot és inkább megkapirgálod a virágaidat a kertben, majd elégedetten gyönyörködsz bennük a teraszról. 

Ez már nem Budapest - Valahányszor megadod a címedet, mindig meglepődsz, hogy az irányítószámod már nem 1-essel kezdődik és hogy hiányzik a kerület.

Manikűr másképp  - Megpróbálkozol olykor a körömlakkal. Aztán esténként elborzadva meredsz a házimunka- és kertimunka-manikűrben megtépázott körmeidre és megállapítod, hogy jobb lesz neked nélküle.

Stílusváltás - Az előszobában a szexi magassarkú és a cuki balerina helyét észrevétlenül átveszi a praktikus gumicsizma és a kényelmes klumpa.

Férfiak az életedben - A futár már így szólít: "Drága". És újabban a férjed is.

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!