Főnököm. Utazótársam. Gasztrokritikusom. Edzőpartnerem. Alvásterapeutám. Kisfiam.

Marci és más

Boldog baba

Marci egy éves

2018. január 31. - Finy Krisztina

Ha valaki két éve azt mondja, hogy mostanra lesz egy egyéves gyerekem, lehet hogy jót mosolygok. Persze az is lehet, hogy azért mosolyogtam volna jót, mert már sejtettem, hogy lassan szeretnék anya lenni, már sejtettem, hogy megtaláltam azt, akitől gyereket szeretnék. Azért persze kétkedés is vegyült volna abba a mosolyba, de inkább kellemes izgalom járt volna át, hogy mi van, ha tényleg... ?

Most pedig már egy éve szülők vagyunk, a legfáradtabbak és legboldogabbak a világon. Néha kétségbeesetten nézünk egymásra, hogy most akkor mégis mit kellene tennünk, mit tenne ilyenkor egy igazi szülő, nekünk tudnunk kellene, de valójában tényleg csak találgatunk, mi lenne Marcinak a legjobb. Aztán valahogy mindig megoldódnak a problémák, és másnap már nem is emlékszünk a dilemmára, mert a legnagyobb gondunk éppen az, hogy a hangosan kacagó, arcunkat összenyaló-összemarkolászó gyereket szórakoztassuk, miközben mi is legalább akkorákat nevetünk vele, csak talán kevesebb nyállal megkenve

És Marci szülinapja nagyon jó volt! Nyilván, egy egyéves nem fog emlékezni az első szülinapjára. Nyilván nem érdekli, hogy milyen ételt eszünk vagy hogy hány ajándékot kap, mennyien köszöntik fel és milyen képek készülnek. Nekünk viszont fontos, hogy családként, szülőkként egyre jobb szülinapokat tudjunk csinálni neki, hogy rájöjjünk, mitől lesz boldog, hogy kialakítsuk a saját kis rítusainkat. Emlékszem, az ötödik szülinapomon a bátyám tejszínhabból egy hatalmas ötöst fújt a csokitortám tetejére, és ez a kép annyira belém égett, hogy ha a kedvenc szülinapomat kellene kiválasztanom, egészen biztosan azt mondanám ma is, amiatt a hatalmas tejszínhab-ötös miatt. Pedig ma már nem szeretem a tejszínhabot.

Szóval fogalmunk sem volt, hogy lenne jó, ezért elterveztem egy-két dolgot, hogy Marci milyen tortából tudna enni, hogy mi az, amit együtt tudnánk csinálni vele ezen a szép napon, és végül közös életünk egyik legjobb hétvégéje volt. A tervek egy része nem valósult meg, viszont együtt voltunk, jókedvűek voltunk mindhárman, és valószínűleg Marci is érezte rajtunk a kellemes izgalmat és a meghatottságot, mert kifejezetten nyitottan és vidáman állt hozzá mindenhez. Nagyon örült az első duplójának, de még jobban a csomagolásnak, élvezettel húzkodta ki a babapiskótákat a meggyes tejbegríz tortából, flegmán lapozgatta tovább az egyik kedvenc könyvét (ami persze valójában nem az övé) mikor énekelve mutattuk meg neki a szülinapi tortát, rajta a gyertyával, aminek leginkább a füstje fogta meg, miután elfújtuk. Gyanítom, hogy neki a legnagyobb örömet még mindig az jelenti, ha itt vagyunk vele mindketten, és az esti fürdést mese és jóéjtszopi követi, hogy aztán másnap reggel gügyörészve nyújtogassa felénk a karját a kiságyból, jelezve hogy ő már készen áll, kezdődhet a móka.