Főnököm. Utazótársam. Gasztrokritikusom. Edzőpartnerem. Alvásterapeutám. Kisfiam.

Marci és más

Mozogj már!

2018. január 24. - Finy Krisztina

Képtalálat a következőre: „running”

Mondják, az edzést elkezdeni a legnehezebb. Kora reggel vagy a nap végén lejutni az edzőterembe, esetleg az egyébként jól megérdemelt hétvégi lustálkodás helyett az éltető mozgást választani, tényleg nem egyszerű feladat. De talán még ennél is sokkal embert próbálóbb fenntartani az állandóságot, és ne csak hirtelen felindulásból, mondjuk évente nyolcszor jussunk el edzeni, hanem rendszeresen, hetente többször is.

Szerintem nem elkezdeni nehéz, hanem az életünk részévé tenni. Persze bizonyos túlsúly felett elkezdeni sem könnyű, de az átlagembernek, aki azzal az átlag pár kiló felesleggel rendelkezik, igenis sokkal nagyobb kihívást jelent rendszeresíteni a mozgást az életében. 

Amíg megvesszük a tuti edzőruhákat, a menő edzőcipőt, talán még bulinak tűnik. De amikor a héten harmadszorra kellene levonszolni magunkat a terembe vagy a parkba, hirtelen elhomályosulnak a céljaink a rövidtávú komfortérzetünk ellenében. Persze, nehéz egy hosszú nap után még arra is időt és energiát szánni, hogy mozogjunk valamit. Viszont a testünk egyéb szükségleteiről nem feledkezünk meg, hiszen eszünk-iszunk naponta többször is, mosakszunk, alszunk -  akkor miért épp a mozgás maradna el?

Összességében nem szükséges több időt fordítanunk rá, mint mondjuk az evésre. Napi egy óra intenzív mozgás bőven elegendő, annyit pedig az étkezőasztal mellett is eltöltünk. Fogyókúrákkal sanyargatjuk magunkat, melyek negatív hatással vannak az életkedvünkre és a terhelhetőségünkre. Rengeteg időt szánunk rá, hogy a tükör előtt állva a lehető legtöbbet igyekezzük kihozni magunkból -  tökéletes frizura, smink, ruha, kiegészítők, illatfelhő. Mindennek az alapja az izmaink karbantartása lenne, hiszen ha a testünk nincsen formában, húzhatunk rá akármilyen ruhát, nem tudjuk eltakarni a hiányosságainkat.

Nem érdemes rögtön az elején feladni, mondván, hogy semmi eredménye az egésznek, hiszen a mérleg ugyanannyit mutat, a párnáim ugyanolyan reménytelenül ölelnek körbe. Fontos, hogy életünk részévé váljon az edzés, hiszen ha nem adjuk meg a lehetőséget a testünknek, soha nem fogjuk megtapasztalni, milyen hatásokat eredményez a rendszeres mozgás. Teljesen mindegy, hogy a konditermet választjuk-e vagy a folyópartot, a lényeg, hogy örömünket leljük a kiválasztott mozgásformában.

Aztán, egy-két hónap múlva, azt vesszük észre, hogy ha kimarad egy-két alkalom, valami nem stimmel. Nem vagyunk olyan mozgékonyak, nem úgy hajlik a derekünk, az életkedvünk is megcsappan kicsit, vajon mi lehet az oka? Aztán beugrik: hiszen a héten még nem voltam edzeni, mennyire hiányzik! Szükségem van az endorfinra, a jóízű alvásra, a nyújtásra, a kellemes izomlázra. És akkor már jó úton vagyunk az egészségünk és formánk megőrzése felé :)

 

Fotó: Canadian Running Magazine