Főnököm. Utazótársam. Gasztrokritikusom. Edzőpartnerem. Alvásterapeutám. Kisfiam.

Marci és más

BélaLujza igazi nevet kapott

Babavárás, 31. hét

2018. január 22. - Finy Krisztina

A harmincegyedik hét eddig nagyon hullámzó volt, néha minden olyan tökéletes és el sem tudnék képzelni jobb hármast a mienknél - de komolyan, hogy lehet valaki ilyen szerencsés, hogy két pasival él együtt és mindkettőt imádja - néha viszont teljesen kilátástalannak tűnik az a két hónap, ami még hátravan. Nagyon sok bennem az aggodalom és a kétség, próbálok kiegyensúlyozott maradni, de vagy a sírás kerülget, vagy hisztis nőszeméllyé változom. Szerencsére néha mosolygok és kedves vagyok, apa meg egy hős, aki tartja bennem a lelket.

Szedem szorgalmasan a magnéziumot, mérem a vérnyomásomat, igyekszem sokat pihenni és nem stresszelni. Sajnos legutóbb pont a nőgyógyásznál sikerült felhúznom magam, aki a méhnyakamra azt mondta, hogy kicsit megrövidült és ő nem ajánlaná, hogy tornázzak. A leletemre viszont ugyanazt az értéket írta, amit eddig, vagyis hogy 3000, ami elvileg semmi rövidülést nem mutat. Nem kellett volna elszomorodnom emiatt, és utólag már tudom, hogy egyáltalán nem használt a vérnyomásomnak se. Itt van ez a torna, ami finoman átmozgat, jó kedvre derít, állóképességet ad a szülés előtt, és most ezt is el akarják venni tőlem? Értem, hogy az anyaság áldozatokkal jár, de ezt most ne kérjék tőlem... Próbálok nem aggódni, megteszek mindent, mégis sokszor nagyon nehéz. Tudom, hogy szerencsések vagyunk, és mások komoly problémákkal néznek szembe a kilenc hónap alatt, nekünk pedig csak olyan jutott, amit odafigyeléssel és türelemmel meg lehet oldani. Ezért próbálok türelmesebb és vidámabb lenni, és higgyétek el, belül nagyon boldog vagyok, és nem fogom hagyni, hogy szomorúnak lássatok.

Történt a héten még valami, aminek annyira örülök, hogy egyszerűen madarat lehet fogatni velem. A hétvégén egy nagyobb - részemről persze sírós - beszélgetés alkalmával apával elneveztük BélaLujzát. Egyszerűen kiderült, hogy neki és nekem is tetszik, és hogy valójában egyetértésben vagyunk arra vonatkozóan, hogy ha megszületik, akkor az eddig használt BélaLujza, Jenőke, János, Fiam és Pulya helyett olyan neve legyen, ami később is meg fog felelni mindenkinek. Remélem, Marci is egyetért velünk és szeretni fogja a nevét. Márton nap pont novemberben van, de szerencsére találtunk még egyet április 13-án is, úgyhogy már amiatt sem kell aggódnunk, hogy két hónap alatt letudja a névnapját, a szülinapját és a karácsonyt. Bár, ha visszagondolok a mi gyerekkorunkra, neki egyszerűbb lenne a nagy ajándékokkal, amikért mi néha fél év - egy év - de akár két év ünnepnapjait is ellőttük előre, hogy később szomorúan viseljük a következményeit és próbáljuk felidézni, miért is szerettük volna annyira azt a valamit, amire valójában már nem is emlékszünk.