Főnököm. Utazótársam. Gasztrokritikusom. Edzőpartnerem. Alvásterapeutám. Kisfiam.

Marci és más

Éljen a kismamatorna!

Babavárás, 24. hét

2018. január 19. - Finy Krisztina

A kilencedik hét és a huszonnegyedik hét között nem igazán mozogtam, leszámítva egy-két úszást a Balatonban vagy a strandon. Először a haematoma miatt, aztán a méhlepény miatt, egyszerűen nem volt szabad. Korábban - igaz, nem rendszeresen, de minden héten voltam futni, néha elmentünk teniszezni, szóval a mozgásigényem ki volt elégítve. A gerincem miatt nagyon fontos, hogy néha átmozgassam és lenyújtsam az izmaimat, különben megfájdul a derekam és rosszabb esetben teljesen be is áll.

Ezért döntöttem úgy, hogy - miután az orvos is rábólintott -  kipróbálom a kismamatornát. Ami puhányoknak való. Ami csoportos óra. Amitől feláll a szőr a hátamon. És amit most nagyon vártam, hogy vajon milyen lesz. És képzeljétek el, nagyon jó! Az óra első felében tartásjavító, keringésfokozó gyakorlatokat csinálunk, ez az "ugrabugra" része a dolognak, már amennyit ugrálni lehet pocakkal. Nagyon jól átmozgatja a karizmokat, a hátat és a lábakat. A végére mindig megizzadok, amolyan jólesően. Utána következik a talajon végzett rész, amikor vagy négykézláb, vagy térdelésben, vagy fekve erősítjük a hátat, a farizmokat és a lábakat.

Egyelőre minden héten kétszer járok, és érezhetően kevesebbet fáj a hátam és a fenekem, mozgékonyabbak az izmaim. Néha sokan vagyunk a teremben, de alapvetően mindenki pocakkal nyomul, szóval még egyfajta összetartozás-érzése is van az embernek. Az biztos, hogy kevésbé érzed magad kívülállónak, mint mondjuk a metrón, ahol maximum még egy kismama áll a közeledben. Motiváló, hogy van aki két héttel a szülés várható időpontja előtt még ott tornázik velünk :)