Főnököm. Utazótársam. Gasztrokritikusom. Edzőpartnerem. Alvásterapeutám. Kisfiam.

Marci és más

A terheléses vércukorvizsgálat

Babavárás, 26. hét

2018. január 19. - Finy Krisztina

Ennek is eljött az ideje. Tartottam tőle, de azért igyekeztem mindent megtudni róla, készülni rá. Előző este nem ettem semmi cukrosat, aznap kicsit visszafogtam a szénhidrátbevitelt is. Aztán lefeküdtem aludni, és imádkoztam, hogy másnap reggel ne legyek rosszul, ne hányjak az éhségtől, és bent tudjam tartani a 75 g glükózt tartalmazó limonádét.

Amikor odaértem a laborba, sorszámot kellett húznom, mivel terheléses vércukorvizsgálatra jöttem, időpont nélkül,"soron kívül" kerültem sorra. Ahogy az összes többi olyan beteg, aki ilyen vizsgálatra jött... Mikor becsekkoltam a pultnál, figyelmeztettek, hogy legközelebb ne készítsem el otthon a citromleves-cukros oldatot, mert nem tudom, hogy kell megcsinálni. Finoman jeleztem, hogy az orvos utasítása szerint jártam el, amikor otthon feloldottam a glükózt 3 dl hideg vízben, hozzáadtam fél citrom levét, és betettem egy termoszban a hűtőbe. A nővér erre azt mondta, hogy én akkor se készítsem el otthon és kész.

A következő helyiségben, ahol már maga a vérvétel zajlott, egy mellettem ülő kismamát szidtak le nagyon, mert ő magával hozta a glükózt, anélkül hogy feloldotta volna már otthon. Kérdeztem a vért vevő nővért, hogy most akkor mi a teendő? Kinek van igaza? Azt válaszolta, hogy mivel időt veszítenek azzal, ha valaki nem készíti el előtte az oldatot, ők nagyon örülnek neki és azt kérik, hogy csináljuk meg otthon.

Az első vérvételkor leellenőrizték a vércukorszintemet, hogy van-e értelme meginni az oldatot és megcsinálni a cukorterhelést. Mivel 4,7 lett az eredmény (6-ig normális), mehettem vissza a folyósára limonádézni.Kint szerencsére összepacsiztam egy másik kismamával, akivel napra pontosan ugyanakkorra vagyunk kiírva, és akivel persze végigcsevegtük a 120 percet, így azért sokkal gyorsabban telt az idő. Kiderült, hogy van olyan orvos, aki kér a páciensnek 60, majd utána 120 perc elteltével is vizsgálatot, és van olyan, aki csak 120 perc után. Mivel én az előbbiek közé tartoztam, engedelmesen mentem vissza óránként vért vetetni.

BélaLujza körülbelül 30 perc elteltével teljesen feléledt, annyira mozgott a pocakomban, hogy egyszer szinte a karomat is lelökte a hasamról. A másik kismama babája hasonló pogózást rendezett, így időnként jókat nevettünk a váratlan karate mozdulatokon. Nem lettem rosszul, az éhség sem tört rám szerencsére, így hála az égnek egészen jókedvűen telt a labor előtt töltött idő.

Amikor harmadszorra szúrták meg ugyanazt a vénámat, az azért már fájt, de a másik karomon sajnos közel sem volt olyan egyértelmű, hogy honnan tudnának levenni elég vért. Ha valamit másképp csinálnék, az az, hogy több csapvizet vinnék magammal, hogy a harmadik szúrásra se jöjjön le olyan nehezen az az egy ampulla.

Másnap felhívtam az orvost az eredményért, és 7,5-tel szerencsére még jónak számít, úgyhogy nem kell napi 150 g szénhidrátos diétába kezdenem, amiért nagyon hálás vagyok. Elhatároztam, hogy azért figyelni fogok a cukorbevitelre, ami eddig... háát... nem igazán sikerült. De igyekszem :)